Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Bálint János: Egy bükkaranyosi lakóház bontása

26. kép. A bejárati ajtó mellett feltárt lyuk sága egy oldalon 5-10 cm, ebből 5 cm durva törekes és 2 cm simító (homokos agyag) réteggel. Az eredeti falvastagság itt az utcai homlokzaton 18-20 cm. Az épület vázát a sarkoknál, falcsatlakozásoknál és a szobai fal közepén földbe ásott ágasfák valamint az ezeket összekötő koszorúgerendák alkották. A falakban levő ágasfák (4 db) támasztották alá a mester gerendákat, és három darab pedig a gerinc szelement. A vázszerkezet stabilitását a koszorúgerendák csatlakozásainak néhány cm-es egymásba süllyesztésével, alul kő kiékeléssel, erős döngöléssel biztosították. Az istálló hozzáépítésével - biztosan állítható - eltávolították a mestergerenda és a két koszorúgerenda ágasfáit. Ugyancsak hiányzik a két koszorút áthidaló kötő gerenda is. Ez egyben azt is megerősíti, hogy a lakóház hátsó vége kontyolt volt eredetileg. A kamra válaszfalának vonalvezetése, törése magyarázatra szorul, ezért a konyhában levő falkiszögelést óvatosan kibontva, nyomokat kerestünk az esetleg kiemelt szelement tartó ágasfa eltávolítására, de sajnos, semmit sem találtunk. így a harmadik szelement tartó ágasfa meglétét, amit a szerkezet logikája megkövetel, az építési tervezés időszakában szükséges eldönteni. A külső falaknál feltárt kutató árkok alapján megállapítást nyert, hogy az épületnek alapozása természetszerűleg nincs, az ágasfák I 10 cm-t, a fonat karói I 8-41 cm tengelytávra egy27. kép. Kutatógödör a fal külső felén mástól, kihegyezve és leütve, cca.30 cm-t a földbe ásottak. Az elkorhadt oszlopvégeket kővel, kő felfalazással utólagosan pótolták. A fonat karóinak felső végét az utcai homlokzaton a kötőgerenda közepébe fúrt lyukakba helyezték el (az ellenkező oldalon hiányzik ez a gerenda), a hosszú homlokzaton a karók laposra faragott végét a koszorúgerendára szegelték fel, kívülről faszegekkel. A vízszintes fonat 0 2^4 cm-es vegyes faanyagú (fűz, tölgy és egyéb keményfa), lazán tömörítés nélkül elhelyezett erős ágakból készült. Nem csak az udvari homlokzatnál (ereszalja), hanem minden oldalon volt egy 80-85 cm széles, 10-12 cm magas járófelület. A hátsó rövid homlokzatnál ezt feltehetően szétrombolták. A napi események közül még említésre méltó a közvetlenül a bejárat mellett, bal oldalt talált lyuk, melyen benyúlva a konyha terébe, kezelhetővé vált valamilyen retesz, esetleg makkos fazár. A faanyag vizsgálata alapján megállapítható, hogy a lakóházat nem iparosok építették, de megfigyelhető néhány ellentmondás. A faelemek felületei (talán szándékosan a sártapasztás jobb tapadása érdekében) kihasogatva, nagyon durván megmunkáltak, ellenben a falba épített, tehát nem látható ágasokat csinosra faragták, füleit lekerekítették, az éleket gondosan lesarkalták (fózolták). A gerendákat szépen, tisztességesen, gondosan négyzet keresztmet79