Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
Bálint János: Egy bükkaranyosi lakóház bontása
2 1. kép. A tetőfedés hármas motringja 22. kép. A hármas motring dokumentálása kát akadályozhatta. Az építész eközben a munkálatok egyik legveszélyesebb mozzanatának számító feladatot végezte, eltávolította a tetőgerincről a rögzítő kötéseket, leszorító ágakat. Ezután már a födémen állva lehetett a zsúpfedést leszedni, amit a brigád egy része haladéktalanul elkezdett. Két munkás a külső falakról verte le a vakolatot, kutató árkokat ásott a falak külső oldalán, feltárva az alapozást, a falszerkezeti mélységeket. A muzeológus és az építész a konyhában, és a szobában ásott kutató árkokat, és kereste a tüzelők, padkák nyomait (a munkások szerint a kincset). A tetőfedés bontásával, a szalma elszállításával (helybeliek alomnak elvitték) ezen a napon végeztünk. A szarufák is lekerültek, miután az építész kiütötte a szarufákat rögzítő faszegeket. A tetőgerinc fedése utólagos javítás eredménye, de azonos technikájú az eredetivel. Szétbontott kéveterítést hajtottak át a gerinc hosszában végig fektetett, szalmából font kötéllel lekötött kévéken, és vékony, hosszú leszorító faágakkal rögzítették a szarufákhoz, eredetileg gúzzsal, a javításoknál csak dróthuzallal. A tetőfedésen három típusú „motring"-ot találtunk, hármas és kettős kévéket, illetve a kezdősor középen átkötött kévéit. A tetőfelületi javításokat szalmából font kötéllel „varrták" fel a lécezésre. Ugyancsak szalmafonattal (viharkötés) erősítették a tetősíkok szélein levő zsúpokat. A lécezés hosszú, többékevésbé egyenes, kör keresztmetszetű és hasított tölgy, vagy akácfa (javítás eredménye) ágakból készült. Felerősítésük eredetileg gúzsokkal (többségében iszalag, de vékony fűz, mogyoró és somfa is előfordult), a javítások huzallal, illetve szegezéssel történtek. A kérgezett 0 9-12 cm-es tölgy szarufák alsó végén kis ék alakú vágást ejtettek (kármi), és ezzel ültették a szépen négyzetesre megfaragott tölgyfa talp szelemenre. Itt alul gúzs kötést nem találtunk (az ereszt javítják leggyakrabban), faszeg erősítést csak néhány helyen tapasztaltunk. A szarufák vastagabbik végét négyzetesre faragták, a szarupárok egyikét 40-50 cm hosszban középen behasították, a másikat pedig ék alakúra alakították. Az éket a hasítékba feszítve, átfúrták, faszeggel rögzítették és a szarupár így már felakasztható volt a gerinc szelemenre. Eredetileg a szarukat felső végükön gúzskötéssel erősítették a szelemenhez, alsó végüket a lécezés, a tető súlya és a padlás tapasztása támasztotta meg. A gerincen eredeti rögzítő gúzsokat találtunk. Az utcai homlokzat külső faláról levert vakolat alól, bal oldalt egy régebbi ablak nyomai bukkantak elő. Ennek a valószínűleg eredeti nyílászárónak a jobb oldalon párját nem találtunk, tehát építéskor csak egy ablak nézett az utca felé, vagy eltörölve a nyomokat, a régi helyére került a nagyobb új ablak. Az építéskori tapasztás teljes vastag77
