Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Bálint János: Egy bükkaranyosi lakóház bontása

2 1. kép. A tetőfedés hármas motringja 22. kép. A hármas motring dokumentálása kát akadályozhatta. Az építész eközben a munkálatok egyik legveszélyesebb mozzanatának számító feladatot végezte, eltávolította a tetőgerincről a rögzítő kötéseket, leszorító ágakat. Ezután már a födémen állva lehetett a zsúpfedést leszedni, amit a brigád egy része haladéktala­nul elkezdett. Két munkás a külső falakról verte le a va­kolatot, kutató árkokat ásott a falak külső oldalán, feltár­va az alapozást, a falszerkezeti mélységeket. A muzeoló­gus és az építész a konyhában, és a szobában ásott kuta­tó árkokat, és kereste a tüzelők, padkák nyomait (a mun­kások szerint a kincset). A tetőfedés bontásával, a szalma elszállításával (helybeliek alomnak elvitték) ezen a napon végeztünk. A szarufák is lekerültek, miután az építész ki­ütötte a szarufákat rögzítő faszegeket. A tetőgerinc fedése utólagos javítás eredménye, de azonos technikájú az eredetivel. Szétbontott kéveterítést hajtottak át a gerinc hosszában végig fektetett, szalmából font kötéllel lekötött kévéken, és vékony, hosszú leszorí­tó faágakkal rögzítették a szarufákhoz, eredetileg gúzzsal, a javításoknál csak dróthuzallal. A tetőfedésen három tí­pusú „motring"-ot találtunk, hármas és kettős kévéket, il­letve a kezdősor középen átkötött kévéit. A tetőfelületi javításokat szalmából font kötéllel „varrták" fel a lécezés­re. Ugyancsak szalmafonattal (viharkötés) erősítették a tetősíkok szélein levő zsúpokat. A lécezés hosszú, többé­kevésbé egyenes, kör keresztmetszetű és hasított tölgy, vagy akácfa (javítás eredménye) ágakból készült. Felerő­sítésük eredetileg gúzsokkal (többségében iszalag, de vé­kony fűz, mogyoró és somfa is előfordult), a javítások hu­zallal, illetve szegezéssel történtek. A kérgezett 0 9-12 cm-es tölgy szarufák alsó végén kis ék alakú vágást ejtettek (kármi), és ezzel ültették a szépen négyzetesre megfaragott tölgyfa talp szelemenre. Itt alul gúzs kötést nem találtunk (az ereszt javítják leg­gyakrabban), faszeg erősítést csak néhány helyen tapasz­taltunk. A szarufák vastagabbik végét négyzetesre farag­ták, a szarupárok egyikét 40-50 cm hosszban középen behasították, a másikat pedig ék alakúra alakították. Az éket a hasítékba feszítve, átfúrták, faszeggel rögzítették és a szarupár így már felakasztható volt a gerinc szele­menre. Eredetileg a szarukat felső végükön gúzskötéssel erősítették a szelemenhez, alsó végüket a lécezés, a tető súlya és a padlás tapasztása támasztotta meg. A gerincen eredeti rögzítő gúzsokat találtunk. Az utcai homlokzat külső faláról levert vakolat alól, bal oldalt egy régebbi ablak nyomai bukkantak elő. Ennek a valószínűleg eredeti nyílászárónak a jobb oldalon párját nem találtunk, tehát építéskor csak egy ablak nézett az utca felé, vagy eltörölve a nyomokat, a régi helyére került a nagyobb új ablak. Az építéskori tapasztás teljes vastag­77

Next

/
Thumbnails
Contents