Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
Bálint János: Egy bükkaranyosi lakóház bontása
3. kép. Bükkaranyos, lakóház (KECSKES Péter, 1969.) patakon való átkelést ma három híd biztosítja. A két templomtól Keletre egy kis temető látható a 19. század közepétől. A térképek tanúsága szerint 1783-ban két vízimalom működött a Fövenyes-patak északi részén. Hetven évvel később már csak egyet jelölt a térképész. A régebbi földrajzi elnevezések közül a 19. század közepén már csak néhány használatos. Például: Béres-föld, Kakas-nyilas, Varnyas-hegy, Nagy-völgy, Aranyos-hegy, Menyétes-föld. A 18. század végén még jelölték a Sétölvölgy, Lencsés-völgy, Cseh-völgy, Magyalos-bérc, Tankókerek lapa, Tankó-völgy harmad, Baba-lapos, Szénásvölgy, Lencő-bérc, Hővíz-völgy, Tur-kert, Ugar, Harsos, Mogyorós-völgy, Mogyorós-föld, Endre-völgy, Bika-völgy, Szegovás-völgy, Környe-föld, Somos-bérc, Malom-völgy, Töviskés-völgy, Miskolczi út, Meszes-hegy, Keszöb-bérc, Avas-erdő, Sálo-föld, Király-erdő, Kerek-erdő, Alsó-mező, Faj-juss, Török-juss, Szunyok-vapa, Róka-lyuk, Mesekes-berek, Alsó rét. Ma már csak néhány tanyanév található a térképen (Bodó-tanya, Gyula-tanya stb.). Az egyes műemlék épületek áttelepítése a Szabadtéri Néprajzi Múzeum tevékenységének alapja. Felkészült szakemberek által megfogalmazott tudományos koncepció alapján kiválasztott lakó- házak, ólak megvásárlása, dokumentálása, szakszerű elbontása tette (teszi) lehetővé a múzeumi objektumok felépítését, melyek a látogatónak hiteles összképet, hangulatot képesek nyújtani az egyes tájegységek népi építészetéről. A feladat végrehajtása nagyon bonyolult, összetett, sok ember szervezett tevékenységének összehangolása alapján elvégzett igazi csapatmunkát igényel. A csapatnak rendelkeznie szükséges a történelmi, földrajzi, néprajzi ismeretekkel és az oly sok időt, fáradságot igénylő helyismerettel közvetlen helyi kapcsolatokkal. Az objektumok áttelepítésének előzményei az épület kiválasztása, az építészet és műszaki felmérés, a néprajzi kutatás és dokumentálás, végül az épület megvásárlása. A bontások előkészítése gondos szervezést igényelt. Mindent tudni kellett a ház történetéről, szerkezetéről annak sajátosságairól, típusairól, az elképzelhető eltérésekről, variációkról. Tudatában voltunk a bontandó anyag mennyiségének, milyenségének, minőségének, és csak ezen adatok birtokában lehetett szervezni ugyanarra az időszakra a szállást, a vállalkozót, a fuvarokat, a tulajdonost, a segítő kollégákat. Minden bontás előtt kötelességünknek tekintettük a vonatkozó szakirodalom tanulmányozását. A Bükkaranyos, Báthory István utca 82. sz. alatt álló lakóház kiválasztásánál tudtuk, hogy ágasfás, szelemenes paticsfalú épületről van szó, és mint ilyen, az eredeti elképzelések szerint az Alföld tájegységben került elhelyezésre. Mivel ebben a tájegységben több hasonló ház is található, felmerült annak lehetősége, hogy esetleg más tájegység választékát gazdagíthatná. Több kísérlet után az épület a ma érvényes Telepítési tervünkben a Közép-Tiszavidék tájegységnek a része. Tervezéskor szándékosan „vizes" területre, a patak mellé telepítettük, ami látvány szempontjából is helyes döntésnek bizonyult. A lakóház történetének ismerete, az építészeti felmérések elemzése a legfontosabb elem a bontásra való felkészülésben. Ennek tudatában tervezhető, hogy a munkálatok során hol és mit kell keresnünk, hol nyúljunk óvatosabban a szerkezethez. 68
