Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
Gombosi Beatrix: Mestergerendák a Kisalföldön – „Isten kegyelmibül ípítette…”
1 0. kép. 'Jesus hominum salvator 1 monogram részlete mestergerendán. 1857. Rábapatona, Árpád u. 7. (GÉBER József felvétele, 1997.) 12. kép. Tárolás a mestergerendán. Rábapatona, Árpád u. 7. (GÉBER József felvétele, 1997.) A rábapatonai mestergerendák a Kisalföldön általános födémszerkezethez igazodva az egymenetes háromosztatú hosszúház gerincét képezik. Az udvar felőli oldalt díszítették, ide érkezik a fény a nyitott ajtón és az utcai ablakon keresztül, így a felirat és a díszítmény rögtön a tisztaszobába - vagy ahogy itt nevezik 'parádés szobába'- belépő vendég elé tárul. A mestergerendát hibátlan, minél hosszabb faanyagból, leginkább tölgyből vagy fenyőből készítették. PÁLOS Ede 1911 -ben leírja, hogy „régen tölgyből, vörösfenyőből, ma akácból és fehér fenyőből készül". 2 2 A tölgyfához nehezebb volt hozzájutni, de akácból a Kisalföldön is volt elég. A hiány pótlását felvidéki és ausztriai vízi faszállítással oldották meg. Egy mestergerenda hossza általában 5-7 m között van, gyakran több helyiséget is áthidal. Átlagos vastagságuk 25x20 cm. A gerenda nagy teherbírásának kihasználása érdekében úgy építették be, hogy keskenyebb oldala érintkezett a födémmel. A nagyobb felületet (udvar felőli oldal) jól ki lehetett használni díszítésre. Általában nem a szoba mértani középtengelyében húzódik a mestergerenda, amit a konyha falához épített kemence elhelyezkedése követelt meg. A mestergerenda alátámasztásával, a ház középoszlopával, más elnevezés 22. PÁLOS Ede 191 I. 168. 23. BURJÁN Imre 2009. 214. 52 I I. kép. Egykori mestergerendából (1921) készített létra. Rábapatona, Szent Imre u. 50. (GÉBER József felvétele, 1997.) 13. kép. Rábapatona, Rákóczi Ferenc u. 7. Lebontották 2007 előtt (NAGY István felvétele, 2000.) szerint a 'boldoganyával' nem találkoztam egyetlen rábapatonai lakóházban sem. A gerendázat fontos tárolási szerepet is betöltött. A födémgerendák alatt lécek segítségével fiókot alakítottak ki, amelyben bibliát, szappant, evőeszközöket, ruházatot, vagy lábbelit tároltak (12. kép). A mestergerendához ünnepi szokások, rítusok is kapcsolódtak. Európában és a magyar nyelvterület egészén elterjedt, hogy a haldoklót a mennyezetet tartó mestergerenda alá hosszában fektették, úgy, hogy feje az utcai ablakhoz essen közel, lábai pedig a szobaajtóhoz. Mindez a lélek útjának könnyítése érdekében történt. Itt is ravatalozták fel a halottat. Rábapatonán a I 96 I -ben épült meg az első ravatalozó a temetőben, 23 ettől kezdve megszűnt a halottsiratás a házaknál. Katolikus vidékeken általánosan elterjedt, hogy a Virágvasárnap szentelt barkát, amelynek bajelhárító, védelmező és gyógyító erőt tulajdonítottak, a mestergerenda tetejére tűzték. Rábapatonán a természeti károk, villám elhárítása érdekében a padlástérbe a szarufákhoz is tűztek szentelt barkát. A 20. század elejéig szokás volt, hogy a karácsonyra feldíszített fenyőfát vagy termőágakat a mestergerendára, vagy a szentsarok asztala fölé a gerendázatra erősítve lógassák.
