Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Szőke Judit: Asszimiláció, cionizmus, antiszemitizmus – Valós és szimbolikus küzdelmek a magyar sportéletben a két világháború közötti Magyarországon

7. kép. Meghívó a VAC tornaünnepélyére, 1921. (Maccabi VAC archívum) közösség is összekötné, sot véleményük szerint ha a VAC győzelmet arat a nagyobb csapatok felett, az MTK is csatlakozik az antiszemita vádaskodókhoz, lebecsülve a cionisták teljesítményét: „.. .zsidót kiállt még az MTK publikum is, ha a VAC viszi haza a két pontot. "

6

2 A másik érdekes momentum a fenti esemény kapcsán maga a tény, hogy a különböző csapatokhoz különböző világnézetek, értékrendszerek és politikai beállítódások kapcsolódnak. Itt sem az a lényeges, hogy banális - a csalódott drukkerek és fogadók haragja vagy világnézeti ellentét húzódik-e a konfliktus hátterében, hanem, hogy ez utóbbinak a lehetősége komolyan felmerült a korszakban, vagyis hogy a felekezeti - etnikai polarizációból következő ellentétek, ahogy azt már a fejezet elején is leszögeztük, gyakran megnyilvánultak a futballpályán, így fejezve ki a csapatok által hordozott jelenségeket.

6

3 Az MTK-VAC meccset követő, szintén botrányos fegyelmi tárgyaláson az MLSZ végül úgy határozott, hogy a VAC játékosait megróják, és az elmaradt fél órát zárt kapuk mögött játszatják le. A magyar futball, Európa más országaihoz hasonlóan, amatőr alapokon született meg, s csak idővel válhatott profi sportággá, melynek kibontakozásához azonban meglehetősen rögös út vezetett. Az 1901 -ben alakult amatőr sportszövetségnek, az MLSZ-nek ugyanis hivatalosan nem lehetett profi tagegyesülete, az egyre nagyobb tömegeket vonzó és az egyre nagyobb pénzösszegeket mozgató labdarúgás azonban hamarosan megszegte az amatorizmus ideológiáját és szabályrendszerét. Az egyik alapvető különbség az, hogy amíg az amatőr sportoló öncélúan, önmaga szórakoztatására űzi valamely sportágat, addig a profi játékos munkát végez, azért sportol, hogy mások igényeit kielégítve megélhetést biztosítson magának és családjának. Míg az amatőr sportoló nem, vagy csak ritkán vált klubot, addig a hivatásos sportember abban az egyesületben játszik, ahol a legjobban megfizetik. Bár elvileg az amatőr klubokban nem járt juttatás a sportolóknak, az 1920-as évekre már szinte minden magyarországi csapatnál jellemző volt a játékosok anyagi ösztönzése.

6

4 Ezt, a profi futball 1926-os bevezetését megelőző néhány évben kialakult sajátos rendszert, melynek lényege, hogy a klubok vezetői, mecénásai és intézői titokban fizették, állásba helyezték játékosaikat, álamatőrizmusnak nevezzük. így tehát az egyesületek és a futballisták hivatalosan amatőrökként szerepeltek, de a valóságban a profizmus gyakorlata érvényesült. A mecénások és futballintézok egyre gyakrabban juttatták kisebb-nagyobb pénzösszegekhez, állásokhoz, vagy üzletekhez tehetségesebb játékosaikat, akik számára a futball egyre inkább a társadalmi felemelkedés lehetőségét jelentette. Egyre többször megesett az is, hogy ha itthon nem kaptak elég juttatást, vagy ha valamely külföldi csapat jobb ajánlattal állt elő, a játékosok faképnél hagyták klubjukat, és külföldön folytatták pályafutásukat. Az 1920-as évek elején, a cionista sport fénykorában a legtöbb magyar futballistát a Makkabi Brno, vagy a Hakoa Wien „vásárolta fel". Mindez természetesen nemcsak a szélsőjobboldali Magyarságnak szúrt szemet, a magyar futballisták elvándorlásait megakadályozandó, az MLSZ 1921 -ben enyhített az amatorizmus szabályain, de ezzel sem sikerült megoldania az álamatorséggel járó, egyre súlyosbodó problémákat, a külföldön túrázó csapatok bevételeinek szabályozatlanságát, a tiltott fogadások és a játékos vesztegetések kérdését.

6

5 Ezzel a problémakörrel, - mely végül az egyesület első osztályból való kieséséhez vezetett - a VAC-nak is egyre többször kellett szembesülnie, futballistái ugyanis 1923-1924-tol kezdve sorra távoztak valamely külföldi, jobban fizető, biztosabb egzisztenciát kínáló, szintén cionista sportklubhoz, melynek köszönhetően a Vívók hazai szereplése jelentősen meggyengült. Az 1924-1925. évi bajnokságon a VAC lecsúszott a hetedik helyre, ahonnan aztán már nem is sikerül visszakapaszkodnia előkelőbb pozícióba.

6

6 62. Sport és Társadalom, 1922. október 15. 63. SZEGEDI Péter 2005. 42. 64. 1925-ben az MTK trénere, Hogan 12 millió koronát, Orth és Molnár 7 millió koronát keresett, a többi játékos pedig I - 6 millió korona körül kapott a csapattól. Az FTC játékosai átlagosan 5 millió koronát kerestek játékukkal, míg az UTE legjobb focistáit 3-4 milliós összegekkel jutalmazta egy-egy győztes mérkőzés után. A közepes csapatok közül a III. ker. TVE és a VAC is több milliós összegekkel díjazta futballistáit. SZEGEDI Péter 2003. 170-171. 65. SZEGEDI Péter 2004. 163-170. 66. FÖLDESSY János 1926. 436. 280