Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Kiss Kitti: Cselédház a Bodrogközből

Kiss Kitti Cselédház a Bodrogközből Kiválasztás, általános háttér A cselédház múzeumi megjelenítésnek fő célja az, hogy a mezőgazdasági munkásság legalsó rétegének, a saját földtulajdonnal és saját lakással nem rendelkező uradalmi cselédségnek a lakáskultúráját és életmódját bemutassa. E nincstelen réteg munkaerejét a 19. században egyre nagyobb mértékben hasznosította a nagybirtok. A növekvő munkaerő szükségletet a napóleoni háborúk hatására kibontakozó gabonakonjunktúra, majd a gazdálkodás egyre intenzívebbé válása okozta. A gazdasági és uradalmi cselédek művelték az ország szántóterületének 30-40%-át, és mindeközben ez volt a legkiszolgáltatottabb, legrosszabb körülmények között élő réteg.

1 Az elvégzett munkájukért cserébe kapott bérük, a pontosan kiszámított konvenció éppen a létminimumon való tengődést tette lehetővé számukra. A közép- és nagybirtokon dolgozó cselédek száma családtagjaikkal együtt 1925-ben I 000 000 fő volt.

2 A nagybirtokon dolgozó cselédek lakását az uradalom biztosította, a konvenció fontos részeként. Ezek a lakóépületek az egész országban hasonló képet mutattak. Az uradalmi építkezéseket a 18. század közepén Bauschreiberségek, majd építési irodák irányították. E specializált munkaszervezetek mérnökök által készített tervek és gyakran típustervek alapján építkeztek. Utóbbiak esetében az építményeket az adott uradalom igényeihez és lehetőségeihez igazították. A cselédház az ideálisnak tartott típustervek szerint olyan épület, ahol egy központi térből, ami közlekedőtér és konyha egyszerre, kettő, vagy négy szoba közelíthető meg. A lakóegységekhez kamra kapcsolódik. Az ilyen egységek az I. kép. Uradalmi pásztor az 1930-as években, háttérben a cselédházsorral. Ismeretlen szerző képe, magántulajdon 1. Magyar Néprajz VIII. 174-176. 2. KOTSIS Endre 1926. 3. 25