Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
Csányi Viktor: Dél-alföldi régészti adatok Sabján Tibor kályharekonstrukciós kísérleteihez
Rövid középkori településtörténet Hódmezővásárhely határában közel 800 régészeti lelőhelyet ismerünk, zömében terepbejárási adatok alapján. 4 A mintegy 40 késő középkori és török kori lelőhely közül a legfontosabb a török kori és kora újkori Hódmezővásárhely, mely a 14. században Hód és Vásárhely nevű települések összeépülésével jött létre a Hód-tó medréből 4-6 méter magasan kiemelkedő, erekkel és kisebb tavakkal tagolt löszháton. A két település összeépülésével egy időben a környék falvainak jelentős része elnéptelenedetett. Vásárhely 1437-ben kapott mezővárosi rangot, mely folyamatos fejlődést biztosított számára egészen az újkorig. 5 Mindez abban mutatkozott meg - és a kutatás számára ez teszi fontossá -, hogy a környező települések közül a legújabb kort egyedül Hódmezővásárhely élte meg, illetve települt újjá a I 7. század végén. A 13. században megindult településkoncentráció eredményeképpen a 15. századra a város vonzáskörzetében jelentősen lecsökkent a lakott települések száma. A török uralom időszakának kezdetén még 20 településről van írásos adatunk, melyek a 18. századra elnéptelenedtek, és nem népesültek újra. Ezek a következő települések: Batida, Csomorkány, Derekegyház, Fecskés, Férged, Földvár, Gorzsa, Körtvélyes, Mágocs, Mártély, Pereskutas, Rárós, Rétkopáncs, Sámson, Solt, Szentkirály, Szőlős, Tótkutas, Újváros, Veresegyház. Az I 55 I -1 552. évi háborúk és az I 593-ban fellángolt 15 éves háború súlyos csapást mért a vidék lakosságára. A I 7. században Hódvásárhelyen kívül már csak négy falu: Derekegyház, Mártély, Szentkirály és Veresegyház volt lakott település. 6 A I 7. században Hódvásárhely szultáni hász birtok volt, azonban a városban helyőrség és kádi sem tartózkodott. Az I 566-tól a szegedi szandzsákba tartozó város viszonylagos nyugalomban és autonómiában élt. Vásárhely 1615-ben önálló bíróválasztási jogot is szerzett. 7 A 17. század utolsó évtizedeiben azonban jelentős változás következett be az Alföld életében, amely a mai napig meghatározza a táj településszerkezetét. I 685 és 1693 között a környék valamennyi települése elpusztult, vagy elnéptelenedett. 1694-ben a császári hadvezetőség kiürítette többek között Vásárhelyet és környékét is, hogy a még török kézen lévő Gyulát elzárja az élelmiszer utánpótlástól. 8 Ezt követően Hódmezővásárhely 1698-ban települt újjá. Az újjátelepülést követő első összeírás (1701) 163 háztartásfőt jegyzett le, 9 amely a török uralom alatt itt élők létszámának mintegy felét jelentette. A visszatelepülök jelentős része helyi születésű volt, kisebb részük a környék szintén elpusztult vagy kitelepített falvaiból, illetve távolabbi településekről érkezett. Ezt azért fontos ki2. kép. Ismeretlen lelőhelyről származó kupa alakú kályhaszemek emelnünk, mert Vásárhely lakosságát az újkorig kontinuusnak tekinthetjük, így a kutatás tárgyát képező népi anyagi kultúra és lakáskultúra elemeinek változását belső folyamatok eredményeként értelmezhetjük. Kályhaleletek a régészeti gyűjteményben A múzeum gyűjteményében összesen 392 különböző kályhaszem és kályhacsempe, illetve ezek töredékei találhatók meg a következő megoszlásban: ismeretlen lelőhely (23 db); Hódmezővásárhely-Gorzsa, Bundás-halom (25 db); Hódmezővásárhely-Bocskai utca 13. (73 db); Hódmezővásárhely-Otemplom (34 db); Hódmezővásárhely-Szegfű utca, sportcsarnok és mélygarázs (237 db). A következőkben ezeket a leletegyütteseket ismertetem röviden. A leletanyag jelentős részét a kupa vagy bögre alakú kályhaszemek különböző töredékei teszik ki. A különböző mázas (zöld és barna) és mázatlan kályhacsempe-töredékek csak kis számban fordulnak elő. A Bocskai utca 13., a Szegfű utcai sportcsarnok és mélygarázs, valamint az Otemplom területén végzett kutatások a régi Hódmezővásárhely emlékeit hozták napvilágra (I. kép). Emellett - mint korábban említettem - a régi mezőváros környezetében, számos, a 16., illetve a 17. század végén elpusztult, jelenleg még kutatatlan vagy csak részben kutatott település található. Ismeretlen lelőhely 1 0 A Tornyai János Múzeum 23 jó állapotú, vörösesbarna, csillámos homokkal iszapolt agyagból készült, korongolt, 16. századi, bögre alakú kályhaszemet őriz ismeretlen lelőhely megnevezéssel." A leletek feltehetően a Hódmezővásárhely belterületén 2007-ben, a Szegfű utcában végzett feltárás helyének közelében, még az 19504. Hódmezővásárhely határában 725 régészeti lelőhelyet ismerünk. Ez a szám azóta is folyamatosan bővül (BENDE Lívia-LŐRINCZY Gábor 2008.) 5. Dr. PATARICZÁNÉ KELECSÉNYI Magdolna-SZIGETI János 1998. 12. 6. KOVÁCS István 1984. 330-33 I. 7. KOVÁCS István 1984. 323-325. 8. NAGY Imre 1928. 81. 9. OL, Kamarai összeírás. 1701. 10. A leletek egy részét VÁLYI Katalin tette közzé (VÁLYI Katalin 2002. kat. 160-165.). 11. TJM 1987. 10. 1-23. 244
