Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
Rácz Jenő: Restaurátori beavatkozás egy nyugat-nógrádi kisnemesi kúria rekonstrukciójában – Adatok a térség építőgyakorlatának változásához a 18. század elejétől a 20. századig
tés volt, hogy a boltozott kemencetestet szögletesre alakító vastag vályogköpeny külső meszelt felszíne nem képes csak 25, helyenként 30 (Celsius) fokra melegedni, és ewel az építési megoldással alkalmatlan arra hogy mai komfortigénynek megfeleljen. A kérdés egyik esetleges megoldása a kemencefal vékonyítása lehetne, amely módot adna az intenzívebb hőleadásra, a vályogfelületeken is. Ez azonban ellene mond (megfogalmazásom szerint) a hosszú hőtartás elvárásának, pontosabban annak a hajdani gyakorlatnak, hogy a kemencén legalább gyermekek aludhattak. Egy vékonyfalú (12-15 cm), 70-90 fokra felhevült kemence, még ha hőszigetelő rétegként bőröket, textiliát is tesznek rá, egészségtelen, és alkalmatlan arra, hogy azon pihenjenek. Ezért az a valószínű, hogy a korábbi felföldi kemencék, amelyeken aludtak, „hálálták", nem is melegedhetett fel olyan mértékben, hogy az egész helyiségben kellemes hőérzetet biztosítson, csak közvetlen környezetében, rajta és a padkán, amely feltehetően testhőmérsékletű, vagy attól kicsit lehetett melegebb. Ehhez, a korábbi elváráshoz képest a kályháskemence bizonyos fokú előrelépést jelenthetett, mert bár aludni felnőtteknek nem, vagy a legtestesebbeken is csak kényelmetlenség árán lehetett, de a csempékkel borított részen 90-100 fokig is felmelegedett, és ezért a lakótér hőmérsékletét átlagos hideg esetén elfogadhatóvá tehette. A 18. századi modernizációnak megfelelő, a szügyi megyeháza kiszolgáló épületeiben, az alaprajzon feltűnő kivülfűtős tábláskályhák a dokumentumon úgy tűnnek elénk, hogy a sarokba, a fal mellé épültek. Hasonló nagyságú csempézett felületük lévén, mint a kályhás kemence, nem biztosíthattak sokkal jobb „melegérzetet", továbbá azért sem, mivel vályog vagy tégla falszakaszaik révén a sarokkal érintkeztek. Belső alapterük is viszonylag kicsi volt, amely az esetleges sütőfunkció szempontjából volt hátrányos. Ha a fűtőfelületüket kívánták növelni, építésükhöz több csempére volt szükség, ez okból drágábbak lettek. Feltehetőleg ezért sem terjedtek el széles körben környezetünk kisnemesi, paraszti társadalmában, hanem inkább csak hivatali helyiségekben, parókiákon, iskolákban, vagy városi környezetben. Az átvétel útján terjedő fűtőberendezések közül, Az Alföld felől érkező búboskemence, vagy a délnyugat felől idáig jutó, hasonlóan kályhaősökre visszatekintő nyeregkemencék hozhatták volna meg a mai értelemben is vett, meleg szoba lehetőségét, de terjedésük lokális volt. A búbos a megye déli területén ugyan a 18. század végétől adatolt, 10 5 de jó tulajdonságai ellenére sem tudta elfoglalni szülőhazájabeli kizárólagosságát, valószínűleg a hagyományokhoz való ragaszkodás miatt, továbbá hogy térnyerését röviddel követve, az 1850-as évektől jelennek meg a kisebb helyigényű takaréktűzhelyek, amelyen a fűtés mellett főzni, és sütni is lehetett. E praktikus szempontok alapján előnyben részesített tüzelőberendezés, majd mobil változata, a csikómasina szolgálta ezután, országszerte, falun és városon a lakosságot (a kenyérsütést kivéve), a modern gáz és elektromos berendezések megjelenéséig. Az épületünkben fennmaradt két „falmasinát", 105. ZÓLYOMI József 2000. 68. de a többi tüzelőberendezést is használjuk, és közben tapasztalhatjuk, hogy helyi fejlődésük milyen utat járt be az elmúlt közel negyed évezred alatt (37. kép). Összefoglalás Dolgozatunk első részében igyekeztünk közreadni az objektumegyüttes „feltárását", melynek során végigkísérhettük az idős lakóház építészeti megoldásait, a benne élő emberek életét is érintve, a telek és ház megosztását, és az azt követő átalakításokat, a tűzeset következtében elpusztult födém és tető megújítását, és a tüzelőberendezések változásait. Egy-egy esetben rábukkanhat41. kép. Az elkészült épületegyüttes télen 40. kép. Az elkészült kályhás kemence szája 217
