Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
Rácz Jenő: Restaurátori beavatkozás egy nyugat-nógrádi kisnemesi kúria rekonstrukciójában – Adatok a térség építőgyakorlatának változásához a 18. század elejétől a 20. századig
A lakóépület egykor földes padlóját az elsőházban, amelyet tisztaszobaként kívántunk rekonstruálni, hajópadlóval burkoltuk, a pitvart, hátsószobát 22x22x3 cm-es bontásból szerzett padlástéglával, ún. tűztéglával. A fűtőberendezés és a kémény rekonstrukciója Az új építésű részen a ház egykori kamrahelyisége, amely jelenleg lakásfunkciót lát el, búboskemencét kapott. Építését SABJAN Tibor alföldi kemencék bontási tapasztalatai 10 4 alapján, hódfarkú tetőcserépből végeztük, amelynek gyakorlati megvalósításához, egy hencidai születésű adatközlőtől (K.Z.) gyakorlati információkat is kaptunk. A kívülfűtést a konyhából, a kéményen keresztül oldottuk meg, (melynek méretezés szerint, három aknája van, két szimpla és egy dupla méretű) a kemence részére. Az épület födém- és tetőrekonstrukciója előtt visszabontott szabadkéményt a bontáskor készített méretezett rajz alapján visszaépítettük, de nem vályogból, (a már említett beszerzési nehézségek miatt), hanem28x 15x7 cm-es régi tömör téglából, amelyből a tetőn kívüli rész korábban is falazódott. A pitvarból fűthető, a hátsó házba nyúló kemence száját az OMF felmérés alapján visszaépítettük, és belül kijavítottuk, tapasztottuk. A takaréktűzhely keskenyebb platnit kapott és sütőjét is kicsit megemeltük, hogy az előkerült kemeneszáj és padka funkcióját ne zavarja. A beköltözés után, a közelmúltban történt meg az elsőház kályháskemencéjének építése, az analógiák alapján, a ház háta mögött talált I. sorsz. kályhacsempe töredék rekonstrukcióját követően. Ehhez rajzot készítettünk, majd az eredeti technológiai gyakorlat szerint juharfából dúcot faragtunk, időről időre nyomatokkal ellenőrizve a plasztikát. Az elkészült dúccal megkerestük SZALONTAI Gizella restaurátor kollégánkat, akinek segítségét ezúton is köszönöm. Kérésünk szerint a dúc segítségével, nem mázatlan, hanem zöld mázas változatát készítette el a kiválasztott csempéknek. Az építéshez az elvi irányítást, SABJAN Tibor: Népi cserépkályhák című művéből vettük, amelyet a szerző szlovák bontási tapasztalatokra alapozott. Sajnos, mivel ehhez nem csatlakoztattuk megfelelő mértékben az eredeti nyomok és a tanulmányozott kályháskemencék felméré104. SABJÁN Tibor 1990. 125-135. sének eredményeit, nem jutottunk mindenben a kívánt eredményre. A gyakorlati megvalósításra egy balassagyarmati kályhásmesterrel való konzultációt követően kerülhetett sor (35-36. kép), aki a helyi agyag megfelelő keverése mellett dróttal, és jelen követelménynek is megfelelő samott bélés méretezésével is ellátott, és a régi dobkályha részére készített füstnyílást alkalmasnak találta arra, hogy a kályha felépítményéből az égésterméket erre vezessük, hogy ezáltal a csempék jobban áthevülhessenek. Tanácsa alapján így, egy négyzet keresztmetszetű kerámia kályhacsővel kötöttük össze a kályha légterét, a kályhavállnál, az említett füstnyílással. A füstcsatorna elzárása esetén, hagyományos módon, csak kisebb mértékben jár be a láng a csemperészbe, ezáltal a kemencerészt melegítve jobban (pl. kenyérsütés alkalmával). Kinyitva a füstnyílást, a csempék, amelyek a váll magasságáig a hagyományos cserépbélelésen kívül samottbélést is kaptak, erősebben átmelegedhetnek, és közel 15 órán keresztül temperálják a szobát (37. kép). A rekonstruált tüzelőberendezések használata közben szerzett tapasztalatok, és következtetések Az alábbiakban egy speciális nézőpont adta lehetőséggel élve, a megépített és mindennapi használatba vett kemence, kályáskemence fűtését és hőleadását, továbbá a különböző, területünkön egykor használt, személyesen megfigyelt, vagy forrásokból, szakirodalmi leírásokból ismert tüzelőberendezéseket szeretnénk összevetni. "lehetjük ezt, mert a lehetőség kínálja, hogy a falubeli idősek útmutatása alapján magunk gyűjthessük be a hagyományos tüzelőanyagokat, venyigét, ágfát, és azt csomókba (snopka) készítve, befűtve a kemencékbe, mellé is ülhessünk melegedni. Megtanulhassuk a kenyérsütés élő gyakorlatból már kiment fogásait, vagy próbáljuk megérteni adott esetben a tüzelőanyaggal való takarékosságot, a télen a „hideg konyhában" való munkálkodást, vagy a fűtetlen helyiségben való alvás gyakorlatát. Az egyik kiváltó ok, amely miatt a kézirat e része megszületett, a kályhás kemence használata közben ért meglepe215 35. kép. Kályhás kemence építése (Bakópuszta) 36. kép. Kályhás kemence építése (Bakópuszta)
