Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
Rácz Jenő: Restaurátori beavatkozás egy nyugat-nógrádi kisnemesi kúria rekonstrukciójában – Adatok a térség építőgyakorlatának változásához a 18. század elejétől a 20. századig
12-13. kép. Kályhacsempe töredékek a 19. századból 2. Durva homokkal soványított vörösre égő agyagból készült csempetöredék. Mintája: középen elhelyezkedő szárból kihajtó keleties levélmustra. Kora: stílusa alapján, 17. század vége - 18. század eleje (I 1/2. kép). 3. Csillámos durva homokkal soványított vörösre égő agyagból készített csempetöredék. Barokkos indamintája nem rekonstruálható. Kora: 18. század vége (I 1/3. kép). 4. Vörösre égő, finom homokkal soványított agyagból készített mázatlan csempe saroktöredéke. Mélyített keretben, törzsből kihajtó inda, minta nem rekonstruálható. Perem magasság: 4,5 cm. 1800 körüli? (I 1/4. kép). 5. Vörösre égő iszapolt, finom szemcséjű homokkal soványított anyagú, zöld ólommázas csempe és párkány töredéke. A csempén gyenge plaszticitású keretelés, a sarokban(?), hármas ívvel. I 9. század. 6. Fehérre égő iszapolt, finom homokkal soványított agyagból tüzes zöld színű ólommázas csempe töredékek. Szín és anyag alapján feltehetőleg összetartoznak, a 2 cm széles keretelésű, növényi elemekkel, (koszorú, erezett és fogazott szélű levelek) díszített darabbal, melynek pere m magassága 3,5 cm. 19. század. 7. Fehérre égő iszapolt, finom homokkal soványított agyagból, letört élű sík csempetöredék. Máza: sárgásfehér alapon spriccelt vagy szórt barna ólommáz. I9. század. 8. Sárgásfehérre égő, homokkal soványított agyagból, borsózöld alapon türkizszínű folyatott „mintás" sík csempetöredék. Peremmagasság: 4 cm. 19. század. 9. Sárgásfehérre égő, homokkal soványított, durvafelületű zöld ólommázas saroktöredék. Peremmagasság: 3 cm. 19. század. 10. Fehérre égő, finom homokkal soványított zöld plasztikus díszű csempe (barokkos kagylómustrával) és párkánytöredék. 19. század vége. I I. Fehérre égő, finom homokkal soványított anyagú, tompazöld színű csempe és íves párkány és tető töredékek (egy kör alapú hengeres idomú kályhából) 19. század. A fenti kályhamaradványok 2 1 felhívták a figyelmet a ház eredeti, mára elbontott, a sokféle töredék alapján hosszú időszakon keresztül használt tüzelőberendezéseire, amelyek nyilván a telken egykor álló többi épületben is használatosak voltak. Ezek maradványai, átrakáskor vagy végső bontás és elszállítás után, használhatatlan csempetöredékekként kerültek a ház mögötti zugba. Részben ezzel kapcsolatos további meglepetés ért bennünket az épület keleti falához épített árnyékszék és lécvázra erősített kátránypapír borítás eltávolítása után is. A munkák során előkerült egy vályogtéglával elfalazott ajtónyílás, a benne lévő ácstokkal ( 168x92 cm) (15. kép). A tok I Ox I I cm keresztmetszetű bárdolt tölgyfából készült, borítás nélkül vassarkai közepesen voltak megkopva. A szemközti ajtófélben, „retesz?" szereléséhez készített furaAz I -2. sorszámú csempetöredékek stílusuk alapján korábbiak lakóépületünknél ( I 7. század vége - 18. század eleje), így feltételezhetően másodlagosan kerülhettek felépítésre, mint első fűtőberendezései lakóépületünknek. 200
