Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
Kemecsi Lajos: Múzeum és épülete – Kihívások és válaszok a modern múzeumépítészetben
S végül szinte csak az említés szintjén szerepeltetem a szabadtéri múzeumok tematikai érintettségének kérdéseit. Szerencsésnek tartom, hogy a skanzenek és a terjedőben lévő ökomúzeumok 7 6 esetenként egyértelmű hasonlóságainak elemzésével tisztulhat a múzeumépítészeti vonatkozásokról alkotott kép. A szabadtéri múzeumokban a rekonstruált külső környezetek az egységes bemutatás lehetőségét teremtik meg. Az egykori életvilágok tehát nem a sok buktatóval terhelt dekontextualizálás folyamatában kerülnek bemutatásra, hanem a természeti és kulturális egész részeként. 7 7 A hagyományos építészeti objektumok - szerencsés esetben a kultúrtáj - jellemzőinek bemutatásához szervesen kapcsolódnak a múzeumszerű működést lehetővé tevő építmények. S ezek koncepciózus tervezése és építése módot kínál erőteljes önreflexív folyamatok generálására is. Ezzel a lehetőséggel érdemes élnie a szabadtéri múzeumoknak is. Hálás téma az egyes szabadtéri múzeumok ún. bejárati vagy központi épületeinek elemzése, különösen a tradicionalitás és modernitás viszonyrendszereiben. így a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum 2009-ben átadott - 19. századi vasútállomást idéző - korszerű bejárati épületének „üzenete" is további elemzést tesz lehetővé. CSERI Miklós és NAGY Gergely közös előadásukban a közelmúltban röviden felhívták a figyelmet az épület sajátos jelentéstartományaira. (Múzeumvezetési ismeretek képzés 2009. október 27.) Az előbbiekben vázlatosan felsorolt építészeti áramlatok, illetve a hatásukra megvalósuló objektumok gyakorlatilag felszámoltak egy sajátos állapotot. Azt a helyzetet, ami közel egy évszázadon keresztül jellemző volt; az ún. univerzális, nagy múzeumok virtuális egységet alkottak. Egyikük terméből szinte észrevétlenül átléphetett a látogató egy másik intézmény kiállításába a vizuális hatások azonosságai miatt. Ez az időnként óriási tényleges távolságot eltüntető szemléleti és építészeti azonosság/homogenitás és hasonulás felszámolódott. 7 8 Mára a múzeumok - különösen a modern képzőművészeti múzeumokra igaz ez az állítás - már nem a szigorú nevelés tantermei, ahogy GYÖRGY Péter fogalmaz, 7 9 - hanem a relativizmus, a vita eredményeként közösen létrehozott laboratóriumok, vagy talán még inkább obszervatóriumok, melyek láthatóvá teszik azt, amit a hétköznapok elfednek. A kortárs sikeres múzeum tehát olyan helyként funkcionál, amelynek használói és formálói (!) egyaránt tisztában vannak folyamatos átalakulásával, az újrarendezések logikájával, s ezt már épületével is sugallja. 76. Vö. GYÖRGY Péter 2003. 142. 77. GYÖRGY Péter 2003. 18. 78. Vö. GYÖRGY Péter 2009. 44-45. 79. GYÖRGY Péter 2009. 78. 176
