Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Szabó Zsuzsanna: A népi kultúra színrevitele a szabadtéri múzeumokban – Hagyomány, örökség és Skanzen

27. kép. Vásár (FELFÖLDI Barnabás felvétele) A Húsvét a keresztények legjelentősebb ünnepeként régen gazdag, a népi vallásosság és a népszokások körébe tartozó hagyománnyal rendelkezett. Mára általánosságban elmondható, hogy míg a hívők körében a különböző egyházak ünnepi liturgiájához kapcsolódó, közösségi és privát cselekmények megőrződtek, úgy a húsvéti ünnepkör tradicionális rítusai másutt leegyszerűsödtek, fakóbbá váltak. A hagyományon alapuló közösségek felbomlásával e szokáscselekvések folyamatosan veszítettek jelentésükből és jelentőségükből, s ahol még megvannak, nem annyira tudatosan, közösségileg szentesített normáknak megfelelve, mint inkább formálisan, az idősebb nemzedék egyéni - saját családi - gyakorlatára emlékezve végzik őket. Az ünnepnek általánosabban megmaradtak gasztronómiai vonatkozásai, de nem a húsvét kulináris kódjaként - azaz annak tudásaként, hogy mit, mivel, mikor, milyen körben és miért eszünk - hanem egyre inkább az élelmiszer-kereskedelem ünnepre építő eladásösztönző tevékenységének köszönhetően (például húsvéti sonka akció a lesco-ban). A turisztikai ágazat népi kultúrára alapozó vonulata elég korán felismerte a húsvétban rejlő lehetőségeket Tihanyi Tojásfesztivál, Hollókői Húsvét, és tulajdonképpen ide sorolják már a szentendrei Skanzen húsvéti rendezvényét is, - mert a közönség rögtön fogékony volt ezekre a kezdeményezésekre. Az érdeklődés hátterében bizonyára fontos szerepet játszik a tavaszi ébredés pszichikai vetülete: a természettel való újjászületés vágya. Fontos azonban megjegyezni, hogy bár a többségükben városlakó múzeumlátogatók ünnepeit is a naptári év határozza meg, ezek közül a főbb ünnepek (karácsony, húsvét, pünkösd) egyházi-vallási alapjai másodlagosan átrétegződtek, amikor hozzájuk rendelt hivatalos munkaszüneti nappal az állam is elismerte őket. Ennek következtében szekularizálódás figyelhető meg (szeretet ünnepe), egyrészt mert az állam az ünnephez kapcsolódóan vallási/felekezeti semlegességet mutat, másrészt az állampolgárok rendelkezésére bocsátott szabadidő következtében azok is évről évre megünneplik ezeket az ünnepeket, akik számára a vallási alapú hagyományok elhalványultak vagy teljesen megszűntek. NIEDERMÜLLER Péter az 1980-as évek elején zempléni falvakban végzett terepmunkát, amely során a családi ünnepek (névnap, keresztelő, húsvét) gyakorlatában a paraszti hagyományok nyílt és rejtett, szerves és tradicionalizált formáit vizsgálta. A vizsgált ünnepek közös sajátossága volt, hogy a résztvevő rokonok - az urbanizáció következtében - különböző társadalmi szintekhez, csoportokhoz tartoztak, eltérő mentális, kognitív és viselkedési mintákat követtek. Falusi és városi családtagok közös ünnepléséből levont következtetések számos esetben tanulságosak a múzeumi húsvét értelmezése számára. Megfigyelhető, hogy egyes városban élő leszármazottak csak esetleges kapcsolatot falusi rokonaikkal, eltávolodnak attól a társadalmi környezettől, amely immár az övéktől eltérő világszemléletet, maga160