Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
Szabó Zsuzsanna: A népi kultúra színrevitele a szabadtéri múzeumokban – Hagyomány, örökség és Skanzen
kiállításokban megjelenített konkrét élethelyzetekkel, szituációkkal (születés, halál, karácsony stb.) a folklórt is szóba hozzák. Ez jó alapot szolgál a népszokások, kalendáriumi és életfordulós szokáscselekvések, de a dal, a tánc, a játék múzeumi megelevenítésére is. A rnegelevenítés legtöbbször rendezvény keretében és rekonstrukcióban, különböző múzeumpedagógusok, hagyományőrző együttesek, illetve műkedvelő, ritkábban hivatásos előadók közreműködésében valósul meg. Barbara KIRSHENBLATT-GIMBLETT korábban már idézett tanulmányában külön részt szentel a múlandó, megfoghatatlan, nem annyira tárgyakban, mint gesztusokban, mozdulatokban, hangokban megtestesülő, legtöbbször a folklór fogalma alá sorolt kulturális jelenségek (zene, tánc, mese és egyéb nyelvi megnyilvánulások, népszokások, rituálék) és általában az eleven múzeumi megjelenítésének. 3 1 A tudományos gyűjtések az élő összegyűjtésére is irányultak. Az állatokat, növényeket élve (állatés növénykertek) vagy halva (botanikai és zoológiai gyűjtemények préselt növényei és preparátumai) ki is állították/állítják. Az embert csontok, múmiák, halotti maszkok, formaiinban tárolt testrészek segítségével jelenítették meg, de élőben is bemutatták állatkertekben, vásárokon, cirkuszon és a népszórakoztatás egyéb alkalmain, például a világkiállításokon. Az élő egyed már önmagában performatív természete erőteljesen a spektákulumként való bemutatás irányába vitte a megjelenítést, elmosva a vonalat morbid kuriozitás és tudományos érdeklődés között. A 16. századtól a test felépítése, az anatómia iránti kíváncsiság állt elsősorban az ember megjelenítésének hátterében, majd az evolúció-elmélet folyományaként megjelentek a faji tipológiák. A fiziognómia az embertípusok kiállításain és népéletképeken, viaszbábukkal kivitelezett etnográfiai jelenetekben ismétlődött. A múzeumok színházi pótlékként szolgáltak abban az időben, amikor vallási megfontolásból támadták a színházakat - írja KIRSHENBLATT-GIMBLETT. A 19. században - főként angolszász protestáns konzervatív területeken - a tudomány és a nevelés nevében megvalósuló előadás a színházzal szemben nagyobb támogatást kapott, jóllehet a bemutatás technikái a két terepen nem sokban különböztek egymástól. A 18-19. században a földrajz az egyik legfontosabb tudománnyá vált, az emberi élet tanulmányozásában a környezet mint meghatározó faktor kiemelkedő jelentőségre tett szert. így az etnográfiai kiállításokban a lakóhely megjelenítése alapvető rendezési elv lett, amelyhez az utazás, az úti megfigyelés és annak beszámolója szolgáltatta a szellemi hátteret. Ez a gondolat és szemlélet figyelhető meg a szabadtéri múzeumok kiállításai mögött is, ahol már a kezdeti időszakban is az élőképek az interpretáció szerves részét képezték. Az etnográfiai élőképekben az emberek egyaránt megjelenítettek hétköznapi cselekvéseket és ünnepi rituálékat. A színrevitelt - akárcsak HASELIUS lappjai esetében - a bemutatott kultúra élő képviselői maguk oldották meg. A világkiállítások mellett az emberi kulturális megnyilvánulások előadásának elsősorban a fesztiválok 31. Barbara KIRSHENBLATT-GIMBLETT 1991. 397-430. 32. Ez azt jelenti, hogy a múzeum összes látogatóinak közel 8-10%-a ; I 7. kép. Cserépedény vásár (DEI M Péter felvétele) adtak terepet. A statikus kiállítással vagy a színpadi megjelenítéssel szemben itt egy többfókuszú eseményről van szó, amely valamennyi érzékszervet (ízlelés, érintés, mozgás, látás, hallás) képes egyidejűleg mozgósítani. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum történetében és működésében kiemelkedő szerepet töltenek be a fesztiválok. A látogatók egynegyede az ilyen különleges rendezvények alatt keresi fel a múzeumot. A fesztiválok - kultúra és fogyasztás határán - sajátos módon értelmezik a kiállításokat, tágabban a népi kultúrát, és közvetítik ezáltal a múzeum üzenetét. A Húsvét a Skanzenben A Skanzen minden évben tavasszal nyitja meg kapuit a látogatók előtt. Első rendezvénye általában a Húsvét, amely hosszú idők óta nemcsak a leglátogatottabb múzeumi esemény (két nap alatt 15-17 ezer ember keresi fel a múzeumot), 3 2 de Magyarország egyik legnépszerűbb tavaszköszöntő turisztikai rendezvénye, ahová az ország számos pontjáról, de elsősorban Budapestről és környékéről érkeznek a vendégek, főként családok. Ez az érdeklődés nemcsak az ébredő természetnek szól és a színes programnak köszönhető, hanem igazolja, hogy a közönség a húsvéti ünnep és az újjászületés megélésének hiteles helyszíneként tartja számon a Skanzent. Már az 1980-as években, a Skanzen kalendáriumi ünnepekhez kapcsolódó rendezvényeinek sorában előkelő húsvéti rendezvényen jön el a múzeumba. 153
