Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
Szabó Zsuzsanna: A népi kultúra színrevitele a szabadtéri múzeumokban – Hagyomány, örökség és Skanzen
15. kép. Birkaszépségverseny (DEIM Péter felvétele) szonyítási pontok és értelmezési keretek megválasztásában játszanak közre. Az enteriőr azt az érzetet kelti, mintha a látogató nem múzeumi tárgyak, hanem valódi parasztházak között sétálna, amelynek lakói a szemlélés pillanatában éppen elmentek volna otthonról. Intimitás Az üresen hagyott házak, nyitott ajtók, és a küszöbről betekintés a látogató számára a mai életvitel általános tapasztalatainak asszociációjában a leskelődő pozícióját jelöli ki. Valóban megfigyelhető, hogy a múzeum vendégei először mindig a fejüket dugják be a házakba, s csak ezt követően lépnek be a helyiségekbe, Teremőrök beszámolnak arról, hogy a vendégek gyakorta megijednek tőlük, ha csak a ház belső terében kerülnek szembe egymással. Érdemes megfigyelni, hogy az IKEA áruházakban a vásárlók amilyen előszeretettel próbálják ki az egymás mellett sorakozó ágyakat, foteleket, a komplett enteriőrökbe rendezett bútorok közé azonban sokkal kevésbé lépnek be, az ily módon szemlére tett szekrények ajtóit is ritkán nyitogatják. Az enteriőr személyességet kölcsönöz és a tulajdon határait jelöli ki még egy áruházi display esetében is, jóllehet ott az elrendezés funkciója és a mögötte lévő szándék egyaránt világos. Az IKEA enteriőrjei az eladásösztönzés hatásos módszerének bizonyulnak, pszichológiai alapelvük a tárgyak iránti vonzerő felkeltése a beleélés és azonosulás körülményeinek megteremtésével. Egyben láttatni az egy környezetbe tartozó tárgyakat az otthonosság, a stílus és a státusz kifejeződésére ad lehetőséget. Az intimitás helyzete egyfelől ellentétes a paraszti életforma általános transzparenciájával, hiszen a magánéletnek nem volt akkora jelentősége, sem az egyén, sem a család szempontjából. Több generáció élt egy fedél alatt, akik asztalt és ágyat osztottak egymással. A lakóház helyiségei a táplálkozás, a tisztálkodás, az alvás stb. funkcióit egyszerre szolgálták. Az ajtókra, kapukra kerülő rekeszekkel, zárakkal hosszú ideig csak a jószágok mozgását korlátozták, a faluközösség tagjai számára mindig nyitva álltak. A kiállítás másfelől - annak eredményeként, ahogy privát és nyilvános ma értelmeződik - tárgyát, még inkább alanyait kiszolgáltatott helyzetben tárja a látogató elé. Mint ahogy a korábbi századok tanúsága szerint az ellenőrzés, a felügyelet a kiszolgáltatottakra, a gyengébbekre irányul (őrültekháza, kollégium, állatkert), ők azok, akiket teljesen nyilvánosan be lehet mutatni. 2 7 A múzeum-effektus által ebbe a körbe kerülnek az „alsóbb társadalmi osztályok", így a parasztság is. Szép és csúnya Amilyen izgalmas vállalkozás a Skanzenben a tervezett 20. századi falu tájegység létrehozása, a projekt a múzeum jelenlegi szabadtéri kiállítási koncepciójában megvalósulva dilemmákat vet fel. Hogyan fogja például szembesíteni a múzeum önmagát és látogatóit azokkal a jelenségekkel, amelyeket a hagyományos paraszti kultúra felől nézve elfajzottnak minősít? Pedig a szűkre szabott létezésből fakadó „buhera" az ötvenes évektől fogva a falusi lét meghatározó jelensége, amelyről egészen más írni, mint három dimenzióban újraalkotni, országvilág előtt szemlére bocsátani. A kiállításból való esetleges mellőzése ugyanakkor az egész megjelenítés hitelét teszi kockára. A népi építészetet azért mutatjuk be skanzenekben, mert társadalmilag szentesített tény, hogy értéket képvisel, és emlékei megmentésre szorulnak. Vajon elmondhatjuk-e ugyanezt például egy, a hatvanas években akár betonból megépített, ormótlan kultúrházról, amely ugyan nem a paraszti építészet hagyományiaiból jött létre, de a falubeliek közösségi életének fontos helyszínéül is szolgált, amennyiben lakodalmaknak, báloknak adott otthont, így szabadtéri múzeumi relevanciája az időmetszet tágítása következtében vitathatatlan. Egy korszak építészeti emlékeként - dokumentálva, netán helyben meg is őrizve - múzeumi és néprajztudományi reflexióra egyaránt érdemes, de vajon hogyan egyeztethető össze az egész a szabadtéri múzeumi kiállítás létrehozásának és fenntartásának költségeivel, valamint az emlékmű státuszú parasztházak meglévő pozitív üzenetével? 2 8 27. Itt ismét Barbara KIRSHENBLATT-GIMBLETT-hez kanyarodunk vissza, aki a múzeum effektusban, mások privát életének in situ megjelenítésű nyilvánossá tételével kapcsolatos megállapításiban FOUCAULT-ra hivatkozik. KIRSHENBLMT-GIMBLETT i.m. 413. 28. Vö. BALÁZS György felvetését a kockaházak szabadtéri múzeumi elhelyezésének lehetősége kapcsán. BALÁZS György 2002. III. 16. kép. Családi vetélkedő (FELFÖLDI Barnabás felvétele) 151
