Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Józsa Tamás: Présházak, prések és különös zárszerkezetek a mórichidai és csikvándi szőlőhegyen – Értékmentés középiskolás diákokkal

Kovács Elemér pincéje (Szőlőhegy 13.) Agasfás szerkezetű présház nádfedéssel. Az épület az úttal párhuzamosan helyezkedik el. Talán az egyik legrégebbi a szőlőhegyen. A padozata döngölt föld. Két helyiségből áll. A nyitott fedélszékes préslőhelyiségből és a lepadlásolt, kissé földbe süllyesztett, vastagabb falú bortárolóból. A bortárolóban egy kályha található, ami valószínűleg utólagos elhelyezésű. Erre utal az, hogy nincs falazott kémény az épületen. A füstöt vas kályhacsöveken vezetik el. Szabó Béla pincéje Az épület feltűnően jó állapotban volt a felmérés időszakában, szinte hihetetlennek tűnt, hogy a mestergerenda szerint az építés dátuma 1859. A tájolása a szőlőhegy fő utcájára merőleges. Az alaprajzot tekintve három részből áll. A pince déli oldalán lévő bejáraton át először a préslőhelyiségbe lépünk. Innen az út felé a tulajdonos által társalgónak nevezett helyiség nyílik, a szőlő felé, pár lépcsővel mélyebben a bortároló található. Az épületen 1980-ban történt átalakítás. Belül az összes helyiségben az épület döngölt falából ásóval körben lenyestek egy kistégla méretnyit, majd körbefalazták egy sor kisméretű téglával. Ekkor építették a fészert az épülethez. A társalgóban egy ágy, egy asztal, és székek vannak. Fedése pórfödém. Ezen a helyiségen van az épület egyetlen utcára nyíló ablaka. Itt található egy kályha is, amelynek a kéménye már a préslőhelyiségben van. A méhsejt alakú fakocka burkolat Szabó Béla méhész tevékenységére utal. A préslőben tárolják az üres hordókat, a ma használatos prést, valamint ebben a helyiségben található a padlásfeljáró is. A födém régen fagerendákra fektetett nádfödém volt, ma pedig borított gerendás födém. A bortároló padlószintje egy méterrel a terepszint alatt helyezkedik el. Egy kis kör keresztmetszetű szellőző található rajta. A helyiség fedése csehsüveg boltozat. A pince sok érdekes építészeti, technikatörténeti megoldást rejtett magában. A felmérés során találkoztunk azzal a falba épített kis szekrénykével, amelyről kiderült, hogy két részre van osztva. Egy mindenki számára hozzáférhető külső részre, és egy belső rejtett részre. A kis szekrény belső teréből a szemnek is rejtetten, illetve a kéznek sem kézreállóan nyílik egy belső titkos rekesz. Ezt csak a beavatottak ismerhették. A két részt egy belső fa ajtó választja el egymástól. A belső részben tárolták a számukra értékes dolgokat, például a pálinkát, kulcsokat, ma pedig térképeket, az alapítólevél másolatát, és más iratokat tartanak itt. A pincét 1859-ben építette Szabó Béla dédapja, Szabó Márton. Ezt a társalgóban a mestergerendába vésett monogram jelzi. 7. kép. Szabó Béla pincéje 127