Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
Józsa Anna: A ménfőcsanaki Ecker-villa – polgári életforma megjelenése falusi környezetben
16. kép. Délnyugati homlokzat 15. kép. Az Ecker-villa kelet felől nézve Az épület A villa Győr-Ménfőcsanak, Tenkes utca 49. alatti számon található telken áll. Az épület az utcától mintegy 50 méterre a dombtetőn helyezkedik el. Azáltal, hogy az épület a földbe vájva épült, a földszintről induló pince a tágas előtérből indul a föld gyomrába. Az emeleti lakószobák a pinceelőtérből és az hátsó északkeleti bejárat felől is megközelíthetők. Az épület kétszintes főhomlokzata délnyugati tájolású, így az emeleti erkélyről a Sokoróaljai vidéket, a Kiáltóhegyet és a Világosvárat lehet látni. Jó időben az osztrák Alpok legkeletibb csúcsait, így a Rax-ot is meg lehet pillantani. Az épület a szőlődomb tetején áll, kerítés nem határolja. Tájolása a birtok egésze szempontjából megfelelő, uralja környezetét, a hozzávezető utak beláthatok. Az építmény elhelyezkedése és tájolása igazolja az építtető, illetve a tervező azon elvét, hogy kövesse - azt a már Palladio által is rögzített - elvet, 1 5 hogy az épület helyének kiválasztásakor fontos szempont legyen egy „kényelmes és egészséges hely" felkutatása. Az épület kétszintes, alaprajza háromtraktusos, az emeleten hat lakóhelyiségből, a földszinten a pince előteréből, vendégszobából és lépcsőházból álló elrendezést mutat. Az épület tömege egy 14x9 méter alapterületű téglatest. A kétszintes épület ereszmagassága 7,4 méter, ezt az egyszerű geometriai testet sátortető zárja le, mintegy 10 méteres magasságban. A főépülethez délkelet felől egyszintes vincellérház csatlakozik, amely 6x8 méteres alapterületű, homlokzatán délnyugati tájolással egy ablak és egy ajtó található. Ennek az épületrésznek a tetőhéjazata hornyolt cserépfedés, ereszét alulról deszkázat borítja. A pince és a villa téglából épült, az ebben a korban használatos építőanyagból. Az épület az utcával párhuzamosan áll, teljes panorámával a környező vidékre. Az épület egyemeletes, téglalap alaprajzú. Az utca felőli főhomlokzata délnyugati tájolású, míg a hátsó, kertre nyíló homlokzat északkeleti fekvésű. Innen nyílik az emeleti lakórész főbejárata. A főhomlokzat lábazattal, falsíkkal és főpárkánnyal tagolt, I +k+ I osztású, az emeleten 3 tengelyes, síkszerű, két sorban elhelyezett nyílásokkal. A főpárkány egytagú, holkeres profilú, ez a kialakítás a 19. századra jellemző. Az emeleti nyílászárók egyenes záródásúak, a szemöldökpárkány díszített: emberfejekkel ékesített konzolokon nyugvó geiszonból áll, a konzolok között tárcsamotívummal díszített architráv-sáv. Az emeletek között nincsen elválasztó párkány. A földszinti ablakok íves záródásúak, mindegyik nyílászáró kétrétegű ablakszerkezet, spalettával árnyékolva. Az akkori szokás szerint nyaranta az üvegezett ablakszárnyat spalettára cserélték. A földszinti kapu jelenleg acéltokos fémajtó, mely még nyomaiban sem tükrözi az eredeti, íves záródású fakaput. A kapu mögött a présház és a pince húzódik. A főhomlokzat erkélye eredetileg fa szerkezettel volt alátámasztva, a ma látható kovácsoltvas korlát sem tükrözi az eredeti állapotot, ami fából készült korlát volt. A jelenleg látható erkélyajtó szintén nem az eredeti, újra lett csináltatva. A Palladio óta tradicionálisan szimmetrikus elrendezésű homlokzatrendszer itt is megmutatkozik, a ház mindkét homlokzata szimmetrikus kialakítású, mindkét szimmetriatengelyben a pincekapu és az erkély, valamint a hátsó bejárat található. A szimmetria tengelytől balra és jobbra kétszárnyú ablakok nyílnak, az emeleti ablakok egyenes záródásúak, a földszintiek pedig ívesek, keretelés nélküliek, zöldre festett fa ablakszárnyakkal és spalettákI 7. kép. A fehérre festett zárópárkány és a díszített szemöldökpárkány 15. PALLADIO, A. 1982. 112
