Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
Józsa Anna: A ménfőcsanaki Ecker-villa – polgári életforma megjelenése falusi környezetben
A villa jelenlegi lakójának elmondása szerint az 1970-es években részleges födémcserére került sor. A pincében ugyanis gombatermesztés folyt, ami miatt a faszerkezet elkorhadt, és ezért acél tartókkal erősítették meg a födémet. Valószínűleg ekkor kerülhetett sor az erkély tartószerkezetének és korlátjának cseréjére is. Pintér Andor, az utolsó vincellér, Pintér András ( 1896-1977) fia szerint itt eredetileg fa oszlopokkal alátámasztott, fa szerkezetű erkély volt. A villa tervezőjének, illetve építőjének neve nem ismert, egyetlenegy megmaradt dokumentum se jegyezte fel azt. Valószínűleg az építkezés itt is kisebb helyi mester irányításával folyt, akinek munkája a népi építkezéshez állhatott közel. A 18. században az építőmester már nem egyedül dolgozott, munkája az építkezés fizikai tevékenységéről a tervezésre és a kivitelezés szakmai irányítására változott, míg a közvetlen irányítást az építőcéhek alkalmazottjára, a pallérra bízták. A ház kialakítása, a boltozatok minősége azt mutatja, hogy az egész épület terv szerint került kivitelezésre. A tető szerkezete is tervezettségre utal. A klasszicizmus hatása és megjelenése a falusi környezetben Ahhoz, hogy megértsük, miért épült Ménfőcsanakon a szőlőbirtok közepén egy polgári villa, meg kell ismernünk a kor társadalmi és művészeti változását és körülményeit. Magyarországon a 19. század első felében teljesedett ki az új művészeti stílus a klasszicizmus, mely az építészetben az ókor építészeti formáihoz tért vissza. A klaszszicizmus szellemi hátterét a felvilágosodás korában kialakult polgári kultúra adta, amely a természetességre és az ésszerűségre törekedett. I I. kép. Földesúri présház Ménfő, 1920-as évek 14. HÓMAN Bálint-SZEKFŰ Gyula 1936. I 10 10. kép. Seper Ilonka visszaemlékezése Erről a történész HÓMAN Bálint és SZEKFŰ Gyula a következő értékelést adta 1936-ban: „A XVIII. században a polgárság társadalmi és gazdasági helyzete szorosan összefüggött. Az európai fejlődésben ugyanis a polgárság volt az az osztály, mely századok óta fejlesztette az ipar és a kereskedés módszereit és hagyományait, s ugyancsak ő alakította ki e korszakban a nagyipart, s azzal kapcsolatban a modern kapitalista vállalkozás rendszerét. Ezzel szemben nálunk az iparosodás alanya a városi polgárság, nem szakított korábbi életformájával; továbbra is a mezőgazdaságból élt, s az ipart a kézművesek képviselték. Vidéki városaink közül a régebben vezető ipari, kereskedelmi és bányahelyek tovább sorvadtak, s csak azok a városok mutattak fejlődést, melyek nagy területen mezőgazdasággal foglalkoztak. A városi gazdaság sok helyütt, mint például Budán és Sopronban, így Győrben is a bortermelés állapotától függött." 1 4 A magyar klasszicista építészet a korabeli magyar irodalomtól és zenétől eltérően sajátos színezetet kapott, amely világosan megkülönböztette a nyugati klasszicista építészettől. Előtérbe került a városi építészet, bérházak, iskolák, egyetemek, kórházak épültek ebben a stílusban. A barokk fényűző pompája helyébe a hivalkodástól mentes szerényebb díszítés lépett. Fő törekvés volt a lakályosság és a meghitt polgári kényelem biztosítása. Ebben 12. kép. Földesúri présház Ménfő, 2009.
