Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Juhász László: A településszerkezet és az építkezés változásai Mezőcsáton a honfoglalás korától a 20. század végéig

Juhász László A településszerkezet és az építkezés változásai Mezőcsáton a honfoglalás korától a 20. század végéig Bevezetés Beteljesült FÜLEP Lajos sok évtizedes próféciája. 0 még a parasztember szűziességét féltette a tárgyait, kultúráját eredeti közegétől megfosztó „tudósi" igyekezet akkori divatjától. Ma már nincs az az egykori parasztember, aki munkája örömös perceiben dalokat énekelt, mesét mondott, a széktámlára virágot cifrított vagy táncolt. Nekünk csak jó, hogy a régi tudósi igyekezet lejegyezte a régiek dalait, táncait, ünnepi szokásait, hogy múzeumba vitte párnáit, ruháit, használati tárgyait, bútorait. Hova járnánk most „speciális magyar ihletért", ha nem így történt volna? Vigasztaló, hogy vannak tehetségeink, akik a forrás tisztaságát tisztelve, a régen született alkotás inspirációi nyomán formálnak a dalból, táncból lelket melengető, mának szóló színpadi produkciót, terveznek-alkotnak mai használatra is alkalmas tárgyakat, épületeket. Hogy ne maradjon a népművészet „dohos, halottszagú szó". Tőlem fiatalabb helybeli és távolabb lakó ismerőseim, kollégáim, diákok mondatai vannak az emlékezetemben arról, amit a régen élt emberek életével, tárgyaival, házaival kapcsolatban mondtak: „nem érdekel, nem tud lekötni", "régen elmúlt, a mához semmi köze", „kényelmetlen ócskaság, hogy lehetett így élni", „soha nem volt ilyesmivel kapcsolatom, nem érdekel". Magyarázom magamnak a számomra megdöbbentő, lehangoló kijelentéseket: a fiatalabb korosztálynak - főleg a városban felnövőnek - nincsenek a kötődését segítő élményei, nem is várható vonzódás tőlük a régen éltek világához. Reményt keltő, hogy a most iskolába járóknak intézményesített segítséget nyújt majd a nemrég bevezetett honismeret tantárgy. Az ismereteken túl remélhetőleg érzelmi- és esztétikai élményt is. A rendszerváltozás óta a településeink egy része nagy buzgalommal keresi a saját identitását. Kutat„Népművészet! - mily dohos halottszagú szó. Vajon benne van-e a lelke a népnek, él-e benne, világít-e, megihlet-e bennünket, megrészegít-e?...Jönnek tudós emberek a magyarság, a művészet nevében, és beleturkálnak a paraszt szú'ziességébe. Kihúzzák a párnát a feje alól, lehúzzák az ingét a testéről és viszik a múzeumba, ahová majd eljárunk speciális magyar ihletért... " (FÜLEP Lajos]

1 ja a múltját, megőrzi-megújítja a még meglévő értékeit, faggatja a még élő idős lakosait a település hagyományairól, próbál újraéleszteni régi szokásokat, közösségi programokat. Vannak példaértékű eredményeket elérő települések ebben a közös buzgólkodásban. Fontosabb az igyekezet szellemi értéke, de fontos az anyagi haszna is, ha idegeneket vonz a településre. Én nem vagyok mezőcsáti születésű, de a közel két évtizedes itt-tartózkodásom után mégis otthonom lett a város. Nem tudtam, nem is fogom tudni legyőzni a hiányérzetemet az erdők, a hegyek iránt, amelyeket a szülőfalumban megszoktam-megszerettem, de láttam, megéltem sok egyebet, ami megerősítette kötődésemet a városhoz. Az 1970-es évek közepén láttam először Mezőcsátot. Nagyon kellemes emlékeim vannak azokból az évekből a városról, az itt élő emberekről. Tetszettek - az én szülőfalum életéből akkorra már kikopott, itt még élő - jó hangulatú, nagy létszámú ünnepi rokoni együttlétek. Tetszett az emberek nyugodt, vendégszerető, vidám, befogadó mentalitása. A családok nagy része állatokat tartott, gazdálkodott, élte az ősei egykori életvitelét, megőrizve a gazdálkodás módszereit, eszközeit, épületeit. Az utcák némelyikén házsorok őrizték a régi építkezés hagyományait a száznál is több éves meszelt falú, nádfedeles házakkal, melléképületekkel. Nagy élmény volt számomra először látni a Kardos-szőlőt, a régi művelési móddal művelt, pedánsan karban tartott szőlőivel, gyümölcsfáival, a dűlőút két oldalán sorakozó fehér falú, nádfedeles mesés kunyhóival, a Keselyűhalmon álló - akkor még jó állapotú - jó ízléssel, igényességgel megépített Dobozy-kastélyt a szép parkjával. Az erdőshegyes vidéken felnőtt emberek számára az Alföld többnyire nem szép, mert „üres, egyhangú, sivár". Az itt élő emberek ettől eltérő véleménye akkor 1. Idézve FÜLEP Lajosnak a Malonyay Dezső népművészeti könyvsorozatát méltató írásából. 1907. Közli KOSA László 1984. 8. 81