Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Batári Zsuzsanna: Az Észak-magyarországi falu tájegység hasznosítási koncepciója Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009 – Esettanulmány

2. kép. A tájegység számítógépes grafikája ház. A perkupái, vakolatdíszes kőépületet két erdőhorváti ház (az egyik kő-, a másik pedig favázas sövényfallal) és egy filkeházi boronaház követi (2. kép). A főútra merőleges szalagtelkek között dűlőút visz a település szélén található csűröskerthez. A tájegységet szakrális kisemlékek sora színesíti: egy regéci görög katolikus út menti feszület, egy kisgömöri, római katolikus kiskápolna és egy debercsényi, római katolikus harangláb. Az építmények a történeti Hont és Gömör, a mai Nógrád, Heves és Borsod-AbaújZemplén megyék területéről származnak. A múzeum történetében először nyílt lehetőség arra, hogy a határon túli területeken is kutatást folytassunk,

2 épületet bontsunk és múzeumba szállítsunk, így került a tájegység koncepciójába a mai Szlovákia területén lévő Nemesradnótról lakóház, és így választottunk ki Kisgömöriből egy Mária-kápolnát, ami másolatként jelenik meg a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

3 (3. kép). Az épületek fölé a szőlőhegyen álló pincék magasodnak Diósjenő, Emőd és Magyarnándor településekről. A 2006-ban megnyitott, mezővárosi, polgárosodó kultúrát reprezentáló Felföldi mezőváros tájegység mellett az ugyanezen régiót bemutató Északmagyarországi falu tájegység a szegény- és középparaszti, cseléd, vándoriparos, summás és kisnemesi életmódot hivatott megjeleníteni. Kísérlet Az Észak-magyarországi falu tájegység építése egy érdekes muzeológiai kísérlet. Bár Nyugat-Európa szabadtéri múzeumaiban van példa arra, hogy a zárt terű kiállítások elemeit ötvözzék a szabadtéri kiállításokkal, Magyarországon erre vonatkozóan még nem történt kísérlet, pedig a látogatói igények és ismeretek átalakulása miatt a szabadtéri múzeumoknak alkalmazkodni kell a megváltozott helyzethez az információhordozók és interpretációs eszközök használatának megújításával, új ismeretátadási módozatok bevezetésével. Az eddigi tapasztalatok szórványosak, bár egyes elemek megjelentek már korábbi kiállításokban (például filmvetítés, demonstrációs elemek használata), de ekkora sűrűségben még egy tájegységben sem alkalmaztuk őket. További újdonsága a tájegységnek, hogy a tervezési folyamatban a kezdetektől részt vesznek látványtervezők, akik már korai szakasztól kezdve ráirányítják a figyelmet a megvalósítás lehetőségeire és problémáira, és nem utolsó sorban segítenek abban, hogy a lentebb részletesen bemutatott interpretációs eszközök, műszaki felszerelések megfelelő módon illeszkedjenek az enteriőrökbe, és ne szervetlenül kerüljenek be annak egységébe. A ki2. Az ezt megelőző határon túli kutatások az Erdély tájegység tervezetéhez kapcsolódnak, a meglévő múzeumi koncepciót első esetben egészíti ki a kapcsolódó határon túli területek integrálása. 3. A szakrális kisemlékek áttelepítésének problematikáját, illetve a tájegység szakrális képét mutatom be a Szakrális építmények az Észak-magyarországi falu tájegységben címmel Szegeden megtartott előadásban: 2008. október 9. Szakrális kisépítmények a Kárpát-medencében című konferencia. 6