Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Szenti Tibor: Épített tűzhelyek a hódmezővásárhelyi tanyákon

ságban, függőlegesen állított, gyékényből kötött kis csomókból, régi néven TUTAJokból állott."

7

1 HARKAI Imre a temerini kemencéről szólva, a hódmezővásárhelyi agyagcsukákhoz hasonló kemencetest építéséről írt: „körvázat készítenek, amely mellé sárral kevert szalmából vikliket (máshol csíkoknak hívják) raknak, és ezeket a palacsintaszerű, fa nélküli vikliket szorosan a váz mellé helyezik. így készül a kör alaprajzú kemence, amelyet sárkemencének neveztek."

7

2 A sárkemencéket kiszorították a rakott kemencék. „Ezek könnyebben építhetők és esztétikailag is szebbek, kerek formájú elődeiknél. Ez a legtovább fennmaradt kemencefajta zömmel padka nélkül készült."

7

3 Alja döngölt föld. A kemence alját téglából, vályogból fedték, alatta cserép és homok volt. Az oldalát élére állított vályogból rakták föl, pelvás sárba helyezve, majd a falakat betapasztották. Erre került a kemence válla, amelyen a búb ült. Ez az antropomorf fej. „Innen ered a másik elnevezés: búboskemence. Az oldalfalakra fából csonkagúla alakú rámát helyeztek, ezt kupolának is ismerték. Törött cserepekből állítgatva sárba rakták. Rajta a búb sárból és szalmából kevert vikliből is készülhetett, vagy csak sárból. A kemence búbját kontynak is nevezték. Készülhetett még tégla-, vályog- vagy cseréptörmelékből, pelyvás sárba. A kemence havi száradása után teszik rá a búbot."

7

4 SZTRINKÓ István a vásárhelyi agyagcsukák, vagy a temerini Vikiiknek megfelelő gömölyéből készült kemenceoldalfalakat írt le. „A kemenceépítésnek megfigyelhettük egy sajátos munkaszervezeti formáját. A visszaemlékezések szerint a gömölyéből készült kemencék sárhurkáját mindig az asszonyoknak kellett meggyúrni. Az ezermester ezt nem vállalta..."

7

5 Az agyagból való kis formátumú építmények esetében találkoztunk egy fontos, nemek közötti munkamegosztásból eredő, az idézetben leírt hasonlósággal. A vásárhelyi Pusztán a kerekólak építkezésénél ismertük meg, hogy a vályogból, téglából rakott, nagyméretű építményeket mindig a férfiak rakták. Az egynyári, a kúpos formájú kemencékre emlékeztető formájút amilyet SZTRINKÓ idézett tanulmányában a 459. oldalon lévő 26. képen bemutatott - mindig az asszonyok csinálták, sátorszerűen a földre állított léc, veszsző, csutka, napraforgószárból képzett váz külső betapasztásával.

7

6 K. CSILLÉRY Klára ezt a formát a finnugor eredetű kontyos pásztorkunyhók építéséből eredezteti.

7

7 Elgondolkodtatok az összefüggések: 71. BÁLINT Sándor 1976. 1974/75-2. 272. 72. HARKAI Imre 1983. 54. (28. kép.] 73. HARKAI Imre 1983. 54. (29. kép.) 74. HARKAI Imre 1983. 56. 75. SZTRINKÓ István 1984. 440. 76. SZENTI Tibor 1978. 1976-1977/. 284. 1. kép, 285. 2. kép. 77. SZENTI Tibor 1978. 1976-1977/1. 310-311. 78. GYÖRFFY István 1943-1987. 144. 79. GYÖRFFY István 1943-1987. 150-151. 80. BARABÁS Jenő 1997. 158. 81. PÁLL István 1987. 41. 82. PÁLL István 1987. 43. nemcsak a kunyhó, hanem az ól is hajlék, a kemence a tűz és a tüzet megszemélyesítő lény meleget adó teste szintén. Pásztorkunyhót, kerekólat és kemencét hasonló vázépítkezés jellemez. A sárral való foglalkozás a két utóbbi építésénél a nők dolga volt. * Tekintsük át, milyen fontosabb megállapításokat írtak a kemencékről. GYÖRFFY Istvánt idézzük: „A parasztház legfontosabb szerve a tüzelőhely. Fokozott mértékben áll ez a kezdetleges állapotra, az egysejtű hajlékra, melynek egyetlen tüzelője mindazt a feladatot kénytelen magára vállalni, ami a többi helyiségre való osztódás elkövetkeztével a többi tüzelőhelynek jut... Aszerint, hogy a tűz a szabadon, vagy burokkal körülfogott helyen ég, tüzelőhelyeink általában nyíltak, vagy zártak, vagyis tűzhelyek, vagy kemencék."

7

8 A „középmagyar vagy alföldi háztípust" így jellemezte: „tűzhelyes helyisége nem füstös, mert primitív szerkezetű kéménye van, miáltal az eredeti főhelyiség megkisebbedett és egy közfal beiktatása által két részre, konyhára és pitarra vált szét. A kemence mindig bent a szobában van, ennek szája a konyhába szolgál. Ez előtt tüzelő padka van, melynek végein a katlan, melyen főznek... Tüzelő padkák vannak a konyha közepén is. Ez néhol kemence. A kemencék ma sárból készülnek. Ezek esetleg a régi bögrekemencék maradványai."

7

9 BARABÁS Jenő az osztott tüzelőberendezéseknél, a kívül fűtős tüzelőépítményeknél írta, hogy az egyik helyiségben a tüzet táplálták, a másikban a falon túl fűtöttek. Ez lett a szoba. „A közrendűek körében ez a folyamat a 15-16. században kezdődött."

8

0 Itt fontos kitérőt kell tennünk. Már eddig is világossá vált, hogy a kemence alapvetően megváltoztatta a ház beosztását és használatát. A vele kapcsolatos szakirodalomban vannak különös terminológiai keveredések, amelyeket inkább nyelvünk jelentésváltozásainak könyvelünk el. PÁLL István Szabolcs megyei gyűjtésterületét „a nyílt- és zárttüzelős terület érintkezési zónájának..." nevezte. írja, hogy a szobában ismert volt a kandalló, amelyet főzésre és fűtésre is használtak.

8

1 Nem egy szabolcsi szobában, házban volt kandalló és boglyakemence is. „a kályha név »kemence« értelemben való használata" is ismert.

8

2 32