Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Szenti Tibor: Épített tűzhelyek a hódmezővásárhelyi tanyákon
11. kép. Mázas tejes köcsög 12. kép. Vászonfazék netikus leszármazottja, de szellemi utóda az alföldi terebélyes testű neolitikus női idoloknak. A nő, az anya meleg szeretete tartja össze a családot, ahogy az egykori kemence melege is maga köré vonzotta a házban élő embereket. A kemence tüze, mint olvashattuk, szintén az élet rituális, szent tulajdonságai közé tartoznak. Az edény alakú idolokban gyakran találtak elszenesedett gabonaszemeket, amelyeket nyilvánvalóan a termékenységáldás alkalmából, a megtestesítő női agyagisten szellemének megajándékozására, áldozatként helyeztek el benne. Évszázadokon keresztül kialakult a kemence egyes részeinek emberi testrészekkel történő megnevezése, amely újabb bizonyítéka, hogy benne „ősanyát" tiszteltek. A kemencének van szája, torka. KISS Lajos jegyezte: „A kemence vázával egy időben lett általános a párkány, mely nem más, mint a torok meghosszabítása kifelé" 5 7; továbbá teste, oldala, hasa, háta, lába, feneke, válla, nyaka. Barabás Jenő a szomszédos orosházi kemencéről írta, hogy a kemencetestnek „Felül az abroncs nyomán kissé kiszélesülő pereme a prém és a válla. A szájat a kemence testével összekötő rész a nyaka." 5 8 57. KISS Lajos 1958. 98. 58. BARABÁS Jenő 1965. 99-100. 59. SABJÁN Tibor 1994. I. 121. SABJÁN Tibor a Duna-Tisza közének kemencéiről így fogalmazott: „Az említett területen két összetett kemenceforma figyelhető meg, melyek között sok hasonlóság van. Az egyik típus szögletes, a másik kerek alaprajzú. Alsó részük meredekebb falú, míg az erre támaszkodó felső rész erősen szűkülő, kúposodó. A két rész között keskeny váll hózódik, amely csak a kemence külső felületét töri meg, a falak belsején ez a kiugrás nem látható. A kemencék tetejét egy szélesedő kalapszerű dísz zárja, aljukat falazott padka vagy fából készült pad veszi körül." Sükösdön a kemence részeinek elnevezése: „a felső díszt KUPAKnak, KUPOLÁnak, BÚBnak, ritkábban KALAPnak hívták, a kemence közepén húzódott a VÁLL, majd legalul a PADKA." 5 9 A kuckó az anya öle, ahol gyerek, öreg, macska aludni szokott, de a kenyértészta is gyakran itt kelt; továbbá a vajdasági Temerinben búbja = feje, kontya = búbja, a torockói füles kemencének füle\ an. Jellemző, hogy Hódmezővásárhelyen az emberi füllel hozták kapcsolatba a fűtőanyagot rosszul hasznosító kemencét: „Az olyan kemencére, mely sok tűzrevalót fogyaszt, és se nem süt, se nem melegít, azt mondják: süket kemence." 6 0 30
