Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Sabján Tibor (1952–2009)

Búcsú Sabján Tibortól Kedves Tibor!* Te, aki egész életedben arról voltál híres, hogy ki nem állhattad a nagy tömegjeleneteket, a munkatársi értekezleteket, a hosszú beszédeket, a szertartásokat, most mégis összegyűjtöttél bennünket ide, ebbe a Sztaravodai úti temetőbe. Elmondhatjuk Neked: itt van a Szabadtéri Néprajzi Múzeum teljes munkatársi gárdája, régiek és újak, akik szerettek és tiszteltek Téged, akiket Te szerettél és tiszteltél. Az a munkatársi gárda, akik 33 éven keresztül társaid voltak, akik jelentették Számodra a második otthon társaságát. Ebben a múzeumban futottad meg szakmai pályádat: voltál építészmérnök, műteremvezető, megbízott főmérnök, tájegységfelelős, muzeológus, főtanácsos és sorolhatnám még tovább. De igazából Te voltál a SABJÁN. A Sabján, egy önálló entitás, egy személyiség, akihez közömbösen nem lehetett viszonyulni. Vagy nagyon szerettek Téged, vagy féltek Tőled, vagy más emberi kapcsolatokat alakítottak ki Veled, de egy dologban mindenki közös véleményen volt: az említett 33 év alatt az intézményen belül önálló intézménnyé nőtted ki magad. A mögötted hagyott több mint 100 épületbontás, épületfelmérés, falkutatás, a skanzenes házkutatás vitathatatlan tekintélyévé emelt Téged. A múzeum területén megtalálható 247 épületből szinte nincs olyan, aminek kályháját, kemencéjét, tüzelőjét, vagy kéményét ne Te tervezted volna. A gyűjteményben felmérések százai, szöveges gyűjtések több száz lapja, sok száz dia, fekete-fehér és digitális fotók ezrei bizonyítják, hogy a munkatársi gárda egyik legfelkészültebb, legalaposabb kutatója, a saját szakterületének egyik legjobb szakembere voltál. Borzasztó azt mondani nekem, hogy voltál, hiszen alig telt el néhány nap, néhány hét, amikor még személyesen beszélgethettünk Veled, hallhattuk jellegzetes, az öniróniától sem mentes hangodat. Itt várnak a megválaszolatlan kérdések, épül az új tájegység. Hol vagy Tibor? Mit teszünk Erdőhorvátiba, Nemesradnótra, vagy éppen a palócházakba?? Mikor beszélhetjük meg az új tájegység tüzelőberendezéseinek kérdését, vagy éppen az alföldi tájegység telepítési koncepcióját?? Sajnos, a kérdésre már nem jöhet válasz. A Teremtő elszólított tőlünk, nem engedte meg Számodra, hogy velünk együtt élvezhesd a nagy mű, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum, a Skanzen teljes felépülését. De nem csak mi vagyunk itt, itt vannak a régészek és művészettörténészek is, akik számára hatalmas * Elhangzott Szentendrén, 2009. április 16-án. tudásoddal és tapasztalataiddal állandó tanácsadó, megbecsült szakértő, alkotótárs voltál. Szinte az egész országban ott hagytad kezed nyomát Sarvalytól Szarvasgedéig, Székesfehérvártól Székelyudvarhelyig bezárólag. A Skanzenban szerzett tapasztalataid alapján segítettél megszólaltatni, és formába önteni kályhatöredékeket, kéménymaradványokat, cseréptörmelékeket, vagy éppen üszkös gerendavázakat. Hatalmas képzelőerőd, tudásod és meggyőző erőd segítségével, jelen voltál és maradsz a magyar régészet és művészettörténet területén is. Itt vannak a restaurátorok is búcsúzni Tőled, akik tanácskozásait önszorgalomból, évtizedek óta látogattad. Azért mentél közéjük, mert a barátságok építésén és fontosságán kívül tudtad, hogy az Általad művészi tökélyre fejlesztett rekonstrukciós eljárásokhoz és módszerhez meg kell ismerni e kiváló szakma mesterfogásait is, hogy megértsd az anyagot, a szerkezetet és a technikát. Közben persze, előadásaiddal Te Magad is tanítottad őket az összefüggések megismerésére. Itt vannak a műegyetemisták, a tudományegyetemek képviselői, hallgatók és oktatók egyaránt, azon tanszékeké, amelyeknek évtizedek óta óraadója voltál, mind a népi építészet, mind a skanzenológia tekintetében. Gyenge szakmai teljesítményt sosem viseltél el, sem mástól, sem magadtól, ezért minden órádra maximális drukkal és felkészültséggel mentél. Egy-egy tanulmányi bontás, egy felmérő tábor sokak számára vált emlékezetessé, és pályájuk alakulását tekintve meghatározóvá. Utolsó utadra itt állnak kísérve a néprajzkutatók, a magyar társadalomtudósok megannyi képviselői, s az olvasók is. Azok, akik értelmezték, elemezték, felhasználták tudományos publikációidat, száznál is több írásodat és könyveidet. Megadatott Neked az a tehetség, hogy képes voltál tudományos alapossággal, de élvezhetően írni, a Benned rejlő tudást átadni. A Nagy kályháskönyv, a Terc Kiadó önálló kötetei, szerkesztőként és társszerkesztőként készült monográfiák mind azt mutatják, hogy egy nagyon tudatos, állandó fejlődésre képes kutató hagyott el bennünket, akinek pótlása ebben a percben reménytelennek tűnik. S akkor még nem beszéltem a grafikus Sabján Tiborról, az ezer közül felismerhető, sajátos illusztrációidról, betűformálásodról, amelyek egyrészt hirdették ügyességedet, művészi hajlamaidat, másrészt emelték az adott kiadvány, cikk vagy tanulmány illusztratív értékét is. 289