Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Szenti Tibor: Épített tűzhelyek a hódmezővásárhelyi tanyákon

középpadkás konyhai tűzhelyt részletezi, így fogalmazott: „Vahot Imre írja, hogy a konyha »padkája, tűzhelye sok háznál oly idomosan van fölállítva, mint valami áldozati oltár...«"

2

5 Nem véletlen, hogy amikor ezt a főzó'helyet fölváltotta a takaréktűzhely, nagyon sok háznál nem verték ki, hanem hímzett terítővel, viaszkos vászonnal letakarták, formás cserépedénnyel, csokor virággal, olykor álló szentképpel díszítették, akár egy házioltárt. Ezt bizonyítja BÁLINT Sándor következő idézete is: „A konyha belső oldalán rendesen párkány futott végig, amely középen oltárszerűen ki is öblösödött. Ennek nagytűzhely volt a neve. Nyilván következik, hogy valamikor főztek is rajta, sőt kultikus szerepe is volt: a tápaiak a halotti torban az égő gyertyát nem az asztalra, hanem ide állították. Tápén manapság különben tűzhelypadka néven emlegetik, ami világosan utal újabb szerepére: konyhaasztalként használatos."

2

6 Régészeti adatok a tűzhelyeinkről FILEP Antal így fogalmazott a tűzhelyekről: „A kutatók az emberi lakhely legkorábbi állandó felszerelésének tartják, amely feltehetően egyidős az egy helyiséges lakóházzal. Később szerkezetének változásai nagymértékben befolyásolták a lakóépület fejlődését."

2

7 Egy helyiségből álló lakóházzal Vásárhelyen a tanyaépítés kezdetén is találkoztunk, de ezek a gazdaság gyarapodásával toldaléképületként tovább szerveződtek. FILEP Antal a neolitikumban megjelent, már letelepedett ember hajlékára gondolhatott. 2008. február és március hónapban a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum régészei a külterületünkön lévő Barattyos nevű határrész közelében, a 45-ös út mellet épülő kerékpárút nyomvonalában leletmenő föltárást végeztek. A talált leletekkel kapcsolatban URBÁN Péter NAGY Imre igazgatótól kért tájékoztatást, és többek között a következőket tudta meg: „Az egyik legérdekesebb lelet az a szarmata kori kemence, amelynek lapját edénytöredékekkel tették tűzállóvá."

2

8 A kemenceépítéshez fölhasznált cseréptöredékek alkalmazása ez esetben mintegy 1700-1800 éves múltra tekint vissza.

2

9 A cserép jellege annyit változott, hogy ebben a korban a Barbarikumban élő népesség tetőfedésre még nem használta, mint ahogy ez a 19. század közepétől már a mezővárosi, polgári házakon is terjedőben volt, hanem a kemencéhez a háztartási kerámia töredékeit használták föl. A szarmata kori edények többsége jól iszapolt, korongozott és égetett volt, míg a nagyobb tárolóedények durvábbak, vastag falúak, mivel ezeket fölrakással készítették. BARABÁS Jenő fogalmazta: „A tűzhely, a tüzelőszerkezet a lakóháznak vitathatatlanul az egyik legfontosabb szerves eleme, nem berendezési tárgy, mint a bútor, hanem az építést döntően meghatározó tényező, legalábbis a régebbi korszakokban." A 15-19. századig „a tüzelőszerkezet a legfontosabb és legkarakterisztikusabb meghatározója a lakótér kialakításának; befolyásolta az alaprajz változását, az épület belső tagolását és áttételesen még több részletét is."

3

C Vásárhely határában BANNER János és KOREK József kökény-dombi és kotacz-parti ásatásaiból mind a Körös-, mind a Tiszai-kultúra népének házromjai előkerültek. Ezek valóban egy helyiségből álltak, de közfalak, elválasztó térelemek nélkül, mégis, mindjárt a megjelenésük kezdetén, a belső elrendezésük alapján, a klasszikus hármas tagolásuk érzékelhető volt. A ház belső végében álltak a hombáredények, fölöttük - valószínűleg a felmenő falak tetején, a nyeregtető csatlakozásánál - a ház „agyagistenei", ahogy KALICZ Nándor az idolokat nevezte, középen a fekvőhelyek, az előtérben pedig a munkatér. A tűzhely ritkán volt a ház közepén, netán a ház belső végében, annál inkább megtalálták a földbe mélyített veremház bejárata mögött közvetlenül, ahonnan a füst a szabadba könnyen távozhatott, sőt a fejlettebb, kőrézkori változatok esetében a tűzhelyt kívül, a bejárat előtt helyezték el. Mit tudunk magyar elődeink tűzhelyeiről? BARABÁS Jenőt idézzük, aki TÁLASI István (1936, 1977, és 1979-1980-as], valamint FODOR István (1975 és 1983as] tanulmányaira hivatkozva úgy fogalmazott, hogy a régészek „a magyarok 5-8. századi lakhelyén kemencés veremházakat tártak fel. Ez azért sem meglepő, mert a kemence szintén több ezer éves múltra tekinthet vissza. A hazai középkori régészeti vizsgálatok elég meggyőzően igazolták, hogy a Kárpát-medence nagy részén a U. századig a kemencés, egytüzelős házak a köznép körében általánosak voltak." Ezt követően MÉRI István 1952, 1954 és 1964-es tanulmányaira utalt, és leírta, hogy 50 településről, főleg az Alföldről kerültek elő kemencemaradványok, de „óeurópai hagyatéknak tekinthetők", és nem ázsiai vándorláskorinak.

3

1 BARABÁS Jenő egy másik tanulmányában arról írt, hogy „A kemencék anyaga és építésmódja elég25. JUHÁSZ Antal 1989. I. 200. 26. BÁLINT Sándor 1976. 1974/75-2. 270. 27. FILEP Antal 1982. 5.386. 28. URBÁN Péter 2008. 17. 29. A magyarországi szarmata kor Kr. u. az 1-4. századra esik. A vásárhelyi Pusztán, a Fehér-tó partján Párducz Mihály 1. századi jazig-szarmata települést és sírokat tárt föl. Trainus császár Kr. u. 106-ot követően a Tiszántúlra roxolán-szarmatákat telepített. A vásárhelyi szarmata kemence időmeghatározása hosszú folyamat. (Talán a 3. században készült.) Tanulmányunk írásának idején a laboratóriumi munkát még meg sem kezdték. Ezért írtuk a lelet megközelítő korát két évszázados időeltéréssel. 30. BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 86. 31. BARABÁS Jenő 1997. IV. 155. 26