Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

SZABADTÉRI MUZEOLÓGIA 40 ÉVE MAGYARORSZÁGON - Szabó Zsuzsanna: A hitelesség kérdése az élő múzeum és a rendezvények esetében, a skanzenek gyakorlatában

U. kép. Az új szövőszoba (SZAKÁCS Nikoletta felvétele) Szövőszoba A Kisalföld tájegységben, az állandó kiállítási környezetben található egy helyiség, amely kezdettől fogva ún. foglalkoztató szobaként működött. Először a múzeumi mozi kapott benne helyet, majd a szoba kézműves foglalkozásoknak adott otthont. Esetleges kialakítása miatt és határozott funkció híján a múzeum a helyiséget alkalmasnak találta arra, hogy a lánccal vagy üvegfallal lehatárolt, statikus enteriőrök mellett egy a látogatók belépését, sőt aktivitását lehetővé tevő teret hozzon létre belőle. Ezért a Skanzen a szövőszoba átalakítása mellett döntött, amelynek központi motívuma a kortárs és hagyományos egymás mellett létező sokszínűsége lett. Egy olyan műhely létrehozására vállalkozott a múzeum, amely újfajta vizuális valóságot teremt a látogató köré. A modern anyagok játékba vonásával elgondolkodtató, izgalmas tér és látvány született. A cél az volt, hogy a műhely élőnek mutassa be a kézművességet. A középpontban a szövést mint emberi munkafolyamatot és sokrétű kulturális tevékenységet állították, ezúttal tértől és időtől - vagyis a Skanzen állandó kiállításainak alapvető kritériumrendszerétől - valamelyest függetlenül. Új elem volt az átjárhatóság hangsúlyozása, a hagyomány új dimenziókba való átemelése, a népművészetnek mint inspirációs forrásnak a bemutatása, illetve azon folyamaté, ahogy mai a design és az új formák innovatív elemei gazdagítják a tradicionális terméket. A műhelynek az alábbi feladatokat kell ellátnia: Bemutatás: Aktivitás: fonási és szövési technikák hagyományos és új, természetes és szintetikus anyagokon, „Csináld magad!" - interaktív padka Információ: új információs eszközök (falfestés, mintakönyv, informatív dekoráció) Ismeretterjesztés: Olvasó sarok - magyar és idegen nyelvű folyóiratok, tematikus kiadványok. Fontos, hogy a múzeum egy általa korábban nem használt tudást és látásmódot aktivált - elsősorban a vizuális művészetekét -, ráadásul nem kiszolgáló, hanem értelmező szerepben tette ezt.

6 SZAKÁCS Nikoletta iparművész közreműködésében azóta egy mosókonyha is elkészült ebben a felfogásban. Az élővé tétel nagy alkalmai a fesztiválok, amelyek a skanzenekben a szabad tér lehetősége miatt fokozottan kínálják magukat. Míg a kiállításokhoz kapcsolódó élő interpretáció többnyire valamilyen házimunka vagy kézműves tevékenység bemutatására irányul, a fesztiválok többnyire a megfoghatatlan szellemi örökség megjelenítésére adnak lehetőséget. Mivel a rítusok, a szokások, a viselkedési szabályok, vagy a szórakozás és az önkifejezés olyan formái, mint a tánc, az ének, a mese a paraszti lét fontos szegmentumát képezik, elengedhetetlen, hogy a folklór is valamiképpen megjelenjék a szabadtéri múzeumi display-ben. A tárgyi megjelenítés azonban akadályokba ütközik. A folklórban ugyanis folyamat és termék legtöbbször egymástól nem elválasztható. Amíg az enteriőrben egy láda tanúskodik az asztalos központról, ahol készítették, az asztalon elhelyezett citera emberi szereplő nélkül nem tudja megjeleníteni a vidék zenei hagyományait, csak a hangszerkészítő mesterségbeli tudásáról ad számot. A fesztivál jelentősége a múzeumban éppen az, hogy az artefactum mellett a performance megjelenítésére is lehetőséget teremt. Másrészt a kiállítás elsősorban vizuális kifejezésmódjával szemben a fesztivál képes hatni valamennyi érzékszervre (ízlelés, érintés, mozgás, látás, hallás). Az ide-oda mozgó, az események követését evéssel-ivással megszakító, odaérő és lemara6. A szövőszoba megújítása és átalakítása SZAKÁCS Nikoletta textiltervező iparművész munkája, a műhelyet pedig ő maga vezeti. 251