Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

SZABADTÉRI MUZEOLÓGIA 40 ÉVE MAGYARORSZÁGON - Szabó Zsuzsanna: A hitelesség kérdése az élő múzeum és a rendezvények esetében, a skanzenek gyakorlatában

2. kép. Férfimunka (DEIM Péter felvétele) az alaprajzot, a beosztást és a funkciókat, a fűtés és a füstelevezetés mód, a berendezési tárgyakat (az alvástól a főzés vagy a világítás eszközeiig). A házban eredetileg lakó család bemutatásán keresztül szóba kerül a parasztemberek mindennapi élete és annak ritmusa. Ezt követően a diákok a szobában lévő nagy ládából előszedett, erre a célra különböző méretben varratott és rugalmasan alakítható, stilizált népi ruhákat (bőgatyát, parasztinget, kalapot, egybe ruhát vagy szoknyát, pruszlikot, kötényt, kendőt) ölthetnek saját ruházatukra, majd megkezdődik a szituációs játék. A játék keretében az évszaknak, illetve az időjárásnak megfelelő, házi és házkörüli munkákat végeznek. A munkákat hagyományos, nemek szerinti megosztásban végzik, egy féri és egy nő múzeumpedagógus irányításával, akik a foglalkozás idejére szintén beöltöznek. A lányok takarítanak (ágyat vetnek, sepernek, fellocsolják az agyagpadlót) és konyhai tevékenységeket végeznek (vajat köpülnek, kézi malommal gabonát őrölnek), a fiúkra nehezebb fizikai munkák hárulnak: szénát gyűjtenek, fát vagy vizet hordanak. A munkába fogott tárgyak (edények, szerszámok stb.) úgynevezett demonstrációs eszközök, amelyek a szemléltetés és a használat szándékával készített műtárgymásolatok, vagy erre a funkcióra vásárolt paraszti tömegtárgyak. A foglalkozás jelentősége abban áll, hogy a diákok végre olyasmit tehetnek, amit egy múzeumban általában nem szabad: a látogató passzív szerepkörén túllépve fizikai kontaktusba kerülhetnek a műtárgyakkal. Ahhoz, hogy ez a lehetőség megnyíljék számukra, vállalniuk kell, hogy ők is alkalmazkodnak a kiállítás körülményeihez. Az átöltözés során az azonosulás szándékáról tesznek tanúbizonyságot, mert a ruhával együtt egy paraszti szerepet, státuszt is magukra öltenek. Ezt az aktust mindenképpen rituális cselekvésnek tartjuk, úgy is fogalmazhatnánk, hogy a falvakban a 20. században végbemenő kivetkőzéssei ellentétben, a múzeumban a gyerekek beöltöznek. Ez a mozzanat a mindennapi világából kiemeli a résztvevőt, továbbá a megismétlésen és azonosuláson alapuló elsajátítás élményét adja. A fiúk és a lányok elkülönült tevékenységeiben a nemi identitás és a szerepek - lányok a tűzhely körül, fiúk fizikai munkán - deklarálása történik meg. A hagyományos munkamegosztás bemutatása akkor is tanulságos és követhető minta manapság, amikor a létfenntartásra szerveződő munkák többnyire már nem különülnek el nemek szerint. „A szabadtéri múzeumok a sokoldalú érzéki tapasztalás lehetőségét kínálják, ezáltal az identitás megalapozásának és megerősítésének attraktív 249