Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
SZABADTÉRI MUZEOLÓGIA 40 ÉVE MAGYARORSZÁGON - Páll István: „Ahol visszafordul az idő kereke…” – Gondolatok a 30 éve megnyílt Sóstói Múzeumfaluról
18. kép. A matolcsi szárazmalom építés közben Intézményünk a hivatalos kapunyitás óta figyelemmel kíséri a látogatói létszámot és annak öszszetételét. (Itt kell megemlíteni, hogy a múzeum csak április 1-jétől október 31-ig, mindössze hét hónapig tart nyitva. A számok vizsgálatánál ezt mindvégig figyelembe kell venni.) Az összehasonlítást nehezíti, hogy az 1980-as évek végén megváltoztak a felmérés módszerei: addig az egyéni és csoportos látogatókat kellett lajstromba venni, azóta a gyerek-diák és felnőtt látogatók szerepelnek a statisztikában. 1980-tól 1987-ig - kisebb hullámzásoktól eltekintve - évi átlagban 45 000-t közelítette a látogatók száma. 1988-ban visszaesés kezdődött el, ami 1990-ig tartott. A három év alatt a látogatói összlétszám egyharmaddal visszaesett, az 1987. évi 45 000-ről alig több, mint 30 000-re csökkent (1. táblázat). Ennek okát egyértelműen a gazdasági, és ebből adódóan a társadalmi helyzet megváltozásában kell keresnünk. A bizonytalanná vált anyagi körülmények miatt a családok nem feltétlenül a múzeumlátogatást helyezték előtérbe. Ha megfigyeljük az ország legnagyobb és legismertebb szabadtéri múzeumának, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumnak az adatsorát (1988 - 256 848,- 1989 - 207 017,- 1990 - 193 514, 1991 - 161 081), megállapíthatjuk, hogy nem csak az ország keleti régiójára jellemző a visszaesés, hanem az országos tendencia volt. 205 1. táblázat. A Sóstói Múzeumfalu látogatóinak megoszlása 1980-1989 között Ezek az adatok már jelezték, hogy sürgősen megoldást kell találnunk, nehogy a látogatói létszám csökkenése tovább folytatódjon. Több rendezvényt kellett „kitalálni" ahhoz, hogy a közönség számát gyarapítsuk; olyan rendezvényekkel kellett - mind a magunk, mind más intézmények szervezésében - kiállni a közönség elé, amelyek becsalogatják az embereket a múzeumba, ezáltal emelkedhetnek a statisztikai mutatók is. A közművelődés tekintetében tehát gyökeres fordulatra volt szükség a korábbi évtizedben követett gyakorlathoz képest. Hogy van lehetséges megoldás, azt a következő év bizonyította számunkra: 1991ben - az intézmény fennállása óta először - három napon keresztül az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozójának (EFOTT)