Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

SZABADTÉRI MUZEOLÓGIA 40 ÉVE MAGYARORSZÁGON - Páll István: „Ahol visszafordul az idő kereke…” – Gondolatok a 30 éve megnyílt Sóstói Múzeumfaluról

Páll István „Ahol visszafordul az idő kereke..." Gondolatok a 30 éve megnyílt Sóstói Múzeumfaluról Az ország második legnagyobb szabadtéri néprajzi múzeumának közel 40 éves története (alapításának éve 1970) a látszat ellenére nem volt diadalmenet. A kezdeti éveket korábban már feldolgoztam egy cseppet sem optimista záró bekezdéssel befejezve,

1 ám az akkori pesszimizmusomat - egy pár éves periódus pszichikai mélyrepülését követően - ma ismét az optimizmus váltotta fel. Mostanában olyan pozitív fordulatok következtek be, illetve látszanak bekövetkezni, amelyek a Sóstói Múzeumfalu működtetésében az „aranykornak" tekintethető '90-es évek közepi állapotot is felülmúlhatják. Sikeres pályázataink révén megvalósulni látszik az a több évtizede dédelgetett vágyunk, hogy egy nagy méretű épület segítségével beindíthatunk előadás-sorozatokat, továbbképzéseket, s a magyar szabadtéri múzeumok többségével ellentétben télen is rendszeresen szervezhetünk programokat, amik a téli népszokások gazdagsága miatt reményeink szerint jelentős számú közönséget vonzanak majd. Csak remélni tudom, hogy a mai bizonytalan gazdasági helyzet hatására nem vonnak vissza valamennyi forrást a már meghirdetett pályázatoktól, s a potenciális közönségnek is lesz annyi anyagi ereje, hogy ki tudja majd használni a fejlesztések révén létrejövő kapacitásainkat. Jelen dolgozat azt az 1979-es megnyitás óta eltelt három évtizedes, útkereséssel, sok-sok sikerrel, rengeteg munkával, ám néha tévedésekkel, kisebbnagyobb kitérőkkel tarkított utat kívánja felvázolni, melynek során az intézmény bel- és külföldön is ismert és elismert, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye leglátogatottabb múzeumává, az ország legnagyobb regionális skanzenjévé vált. Az összefoglaló lehetőséget ad a számvetésre is, hiszen egy-két kisebb gazdasági épület híján lényegében befejeződtek az eredeti telepítési tervben foglalt épület-áttelepítések, továbblépésre már csak tőlünk független politikai alkuk eredményeként nyílik lehetőségünk. A múzeum létrehozásának tudományos koncepciója - és ahogyan megvalósult Bár MENDELE Ferenc megjegyzése szerint a Sóstói Múzeumfalu - miként az ország többi szabadtéri 1. PÁLL István 2001c. 656. 2. MENDELE Ferenc 1975. 191. 3. ERDÉSZ Sándor 1965. 4-11. néprajzi múzeuma is - az MSZMP KB Agit. Prop. Bizottsága egy 1966-os határozatának köszönheti a létét (ez célul tűzte ki, hogy a falvak szocialista fejlődése során bekövetkező gyors átalakulás miatt meg kell őrizni a parasztság eltűnőben lévő építészeti emlékeit, s ebből a célból az európai gyakorlatnak megfelelően központi Szabadtéri Néprajzi Múzeum létesítése mellett regionális szabadtéri gyűjteményekre is szükség van),

2 Szabolcs-Szatmár megye már két évvel korábban „rámozdult" a témára. Megyénkben nem a helyben megőrzött népi épületeknek adtak prioritást, hanem úgy vélték, hogy azokat egy központi helyre átszállítva, és ott újraépítve kell megmenteni. A programterv elkészítésével ERDÉSZ Sándort, a nyíregyházi Jósa András Múzeum néprajzos muzeológusát bízta meg a „Megyei Szabadtéri Múzeum Operatív Bizottsága". Az elkészült munkában ERDÉSZ Sándor a leendő múzeum tudományos programját a következőképpen határozta meg:

3 ..A Szabolcs-Szatmári Szabadtéri Múzeumnak sokoldalú feladatot kell ellátnia. Elsődlegesen népművelési feladatok megvalósítását tűzi maga elé, azonban ez a célkitűzés összekapcsolódik építészettörténeti, néprajzi, műemlékvédelmi és más tudományos törekvésekkel. A Múzeum bemutatja az elmúlt korok életmódját, kultúráját, szemlélteti az azóta elért történeti haladást. Az építészeti emlékeknek tükröznie kell a paraszti társadalom osztályszerkezetét, a parasztság differenciálódását a jobbágyfelszabadítás óta eltelt időben. A szegényparaszti, gazdagparaszti, kisnemesi életformát időben (kronológiailag) is érzékeltetnünk kell, mert pl. a lakáskultúra a történeti fejlődés során változáson megy át. Szabolcs-Szatmár megye népi építészeti emlékei igen változatosak, több néprajzi csoportunk ismeretes. Éppen ezért külön kell foglalkoznunk a Nyírség, Rétköz, Szabolcsi Mezőség, Beregi Tiszahát, Szatmárság (az utóbbin belül Szatmári Tiszahát, Túrhát, Erdőhát, Ecsedi-láp] népi emlékeivel. Foglalkoznunk kell az etnikai csoportok történeti kialakulásával, mezőgazdasági életformájának jellegzetességeivel. Az épületeket nem önmagukban kell bemutatni, hanem olyan gazdasági együttesükben, ahogy a valóságban is szerepeltek. Éppen ennek érdekében 189