Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

SZABADTÉRI MUZEOLÓGIA 40 ÉVE MAGYARORSZÁGON - Németh József: A Göcseji Falumúzeum alapításának körülményei

szete (1954-) című köteteit 1961-ben követte a Népi építészetünk hagyományai. 1965-ben jelent meg a Göcsej népi építészete, hat évvel később Az Őrségek népi építészete. 7 6. 1958-ban az Építésügyi Minisztérium számba vette az ország népi építészeti értékeit. E felmérés során irányult a figyelem a Zalaegerszeg-közeli Káváson lévő Dömök-féle házra. Tulajdonosa le akarta bonta­ni, hogy helyén téglából építsen új otthont. A népraj­zi-esztétikai értékekre hivatkozva TÓTH János elér­te, hogy gazdája nem kapta meg a bontási engedélyt. Javasolta, hogy Zalaegerszegen építsék újjá, s ez le­gyen egy jövendő szabadtéri múzeum első épülete. A ház megvásárlását a Pénzügyminisztérium, fel­építését a városi tanács biztosította. A bontás 1959 nyarán megtörtént, 1959. november 10-én az épít­mény műszaki átvételét jegyzőkönyvezhették. Közben TÓTH János elkészítette a szabadtéri nép­rajzi múzeum tervét. Javaslatát a Göcseji Múzeum 1960-ban megjelent jubileumi emlékkönyvében is­mertette. „A zalaegerszegi skanzen a város belterü­letének déli részén lévő szépen fásított parkba ke­rül. ... A göcseji skanzen hosszú parkjának bejárata a temetőmúzeum előtti térről nyílik. ... A kávási ház a kerített kálvária temető-múzeuma mögött, hossz­tengelyével a belső úttal párhuzamosan épült fel, az úttól jobbra. Az út másik oldalára kerül a hottói ko­vácsműhely, rengeteg régi kovácsoltvas készítmé­nyével. A lakóépület és a temetőkerítés közti dom­bon helyezkedik majd el egy borona présház és az utolsó (csödei) boronafalas pálinkafőző kunyhó. A lakóépület mögött, annak vonalában épül fel a kút, a borona-istálló, a pajta, s a belső út tengelyében a kerített boronaház (egyben őrlakás) eredeti búto­rokkal. Az út baloldalán a kovácsműhely mögött épül fel a borona-kásté, a méhes, az ól, a kukorica­góré s ugyanitt.... az egyik göcseji fa harangtorony s egy szép, régi útmenti kereszt. ..." 8 1961 -re kiderült, hogy az ide tervezett intézmény nem illeszthető be a város fejlesztési tervébe. Ezért a Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának 70/1961. számú határozata azt javasolta, hogy a múzeumot Alsóerdőn, az erdészlaktól délkeletre eső területre telepítsék. (Ez nagyjából a mai vendéglő és a nyári napközis tábor helye. - NJ) A Műszaki Osztály azon­ban kérte, hogy a szakemberek más helyszínre is tegyenek javaslatot. A tárgyaláson három lehetősé­get vitattak meg: a Május 1. ligetet, az Alsóerdőt, a Zalaréten a Hencz-malom környékét. A megbeszé­lésen SZENTMIHÁLYI Imre és TÓTH János egyaránt a Május 1. ligeti elhelyezés előnyeit, az alsóerdei építés hátrányait bizonyították. E megoldást a Városi Tanács nehezen tudta elfo­gadni, nem csoda, hogy két éven keresztül szinte semmi nem történt. 7. 1963 nyarára új helyzet alakult ki. a/ 1962. január 1-től a múzeumok a megyei tanácsok kezelésébe kerültek. Ez a változás közvetlen kapcsolatot tett lehetővé a me­gyei vezető szervek és a múzeumok tudo­mányos, népművelő munkája között. Mind­két múzeum (a zalaegerszegi és a nagyka­nizsai) személyi állománya bővült, a raktá­rozás körülményei javultak. Ez elősegítette a fokozott gyűjtést, nagyobb tárgyak beszál­lítását is. b/ Egyetértés alakult ki a skanzen helyéről: egyedüli megoldásként a Zalarét, a malom környéke kínálkozott. cl Az Országos Műemléki Felügyelőség a Hencz-malmot ipari műemlékké nyilvání­totta, s megkezdte felújítását. Zalaegerszeg határában a 19-20. század fordulóján még hét vízimalom működött, ezekből egyedül a 18. században épült, a 20. század elején bő­vített Hencz-malom berendezése maradt meg. Felvetődött, hogy ez lehetne a szabad­téri néprajzi múzeum magja. d/ Megkezdődött a Zalarét rendezése. A folyót új mederbe terelték, töltések közé szorítot­ták, így az árvízveszély megszűnt. Sportpá­lyákat, biológiai oktatókertet is terveztek ide. A rét másik oldalán, a neszelei dombo­kon házhelyeket mértek ki, így a területet hangulatilag is közelebb került a városhoz. A Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága ilyen előz­mények után 1963. július 24. ülésén a következő, 158/1963. VB. számú határozatot: hozta: „A zala­egerszegi olai vízimalom ipari műemlék kisajátítá­sát haladéktalanul le kell bonyolítani. ... A végrehaj­tó bizottság elhatározza, hogy a szabadtéri néprajzi múzeum létesítésére, illetve fejlesztésére 1964-től kezdődően öt éven át évenként 100.000 Ft anyagi tá­mogatást biztosít." 8. Az új helyszín már nem keltett vitákat, azt a népraj­zos és az építész egyaránt jónak tartotta. ..A megkö­zelíthetőséget és elhelyezkedést tekintve elméletileg 7. Uo. 8. A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve SZENTMIHÁLYI Imre. (Szerk.) Zalaegerszeg 1960. 175

Next

/
Thumbnails
Contents