Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Juhász László: A településszerkezet és az építkezés változásai Mezőcsáton a honfoglalás korától a 20. század végéig

91. kép. A nagyobb szőlőterülettel rendelkező vagyonos­abb családok kunyhói a képen láthatóhoz hasonlítottak dások, amelyek a felülemelkedésében motiválták. (A szegényparaszt a gazdagparasztot, a gazdagpa­raszt a nemest, a nemes a földbirtokost, a földbir­tokos az arisztokratát próbálta követni előbbre jutá­sában.) Ebben a városban is - ahogy máshol is ­megjelent különös anakronizmusával a városi pol­gárt mímelő, utazó, költekező dzsentri. Megépült a város addigi életétől méreteivel, pompájával, funk­ciójával eltérő úri mulatóhely, a Korona Szálló. Di­vat lett a földbirtokosaink körében reprezentatív megjelenítésű lakóházakat építeni a nagyvárosi pol­gárházak mintájára. Megjelentek a városban addig sohasem épített emeletes épületek: a városháza, a Dobozy-ház, a járásbíróság, a két malom és a vas­útállomás épületei. A nagy vagyonú földbirtokosaink mellett megjelent a városban egy gyors ütemben vagyonosodó iparos-, kereskedő-, közszolgálatban tevékenykedő polgári réteg, amely építkezéseivel máig ható nyomokat hagyott a város településké­pén. Anyagi lehetőségével, szorgalmával, lokálpat­riotizmusával városi polgárságunknak meghatáro­zó eleme volt az itt élő zsidó lakosság. Az addig egyetlen közösségi célú nagyméretű épület, a refor­mátus templom mellett megjelentek a városban egyéb városképet meghatározó közösségi épületek: a katolikus- és a zsidó templom, a felekezeti isko­lák, a megszűnt céhek szerepét átvállaló ipartársu­latok épületei, két hitelintézet, néhány ipari létesít­mény (három szeszfőzde, épület- és tűzifatelep, olajütő, vágóhíd, villanytelep), néhány közhivatali 92. kép. A pásztorkodással foglalkozó Lőrincz család épület (posta, távíró- és távbeszélő hivatal, adóhiva­tal, lovas csendőrség, járványkórház, tűzoltóság, or­vosi rendelő), vendéglő és jó néhány bolt, kocsma. A korabeli építkezések nyomán kialakult a város fő­tere a református paplakokkal, a városházával, a Koro­na Szállóval, a Csizmadia-színnel, polgári ízlésű lakó­házakkal, vendéglővel, boltokkal, tűzoltósági épülettel körbevéve. A tér egy részét az I. világháborút követően parkosították, és elhelyeztek rajta egy kőtalapzatos or­szágzászlót és egy háborús hősöknek tisztelgő emlék­művet (100. kép.). (A tér az akkor épült épületeivel egy­séges, igényesen szervezett építészeti környezet lehe­tett. A legutóbbi idők átgondolatlan beépítéseivel tarka lett a városnak ez a fontos közösségi célú tere.) Az épületek nagyobb részét téglából emelték, cse­réppel fedték, méreteikkel, színes homlokzataikkal, vakolatdíszeikkel, kovácsoltvas kapuikkal az addigi­aktól teljesen eltérő színt vittek a város építkezésé­be. Nagy lehetett a disszonancia a főutcák új házso­rai és a mellékutcák hagyományosan épített lakóhá­zakból álló házsorai között a 20. század első évtize­deiben. A polgári építkezések jellegzetes példái a 94-95. képen bemutatott épületek. A képeken látha­tó lakóházakat egy miskolci kőműves építette. Kőből készített alappal, tégla-vályog vegyes falazattal épült mindkettő. Az építtető családok vagyoni rangja jól lát­ható az épületek díszítettségén. Mindkettő L alapraj­zú, méreteik és alaprajzi tagolásuk nagyjából egyfor­ma. A képeken nem látható, utcára merőleges épü­letszárnyukban kamra volt alatta pincével, az utcára néző lakórész mindkettőnél szoba-konyha-szoba he­lyiségsorolású. A szobákat cserépkályha, a 94. képen lévő épület hozzánk közelebbi szobáját kemence fű­tötte, a konyhában lemez sparhelten főztek. A szobák egyikét lakták, a másik drága polgári bútoraival a családi reprezentálást szolgálta. A lakáshasználat ilyen módon csak a berendezés értékében, minősé­gében tért el a régebben épült lakóházakétól. Az egyik lakóház előtt palánkkerítés volt, faragott desz­kakapuval, a másik előtt nem volt kerítés. A kisnemesség korábban meghatározó mintaadá­sa a város építkezésében a 20. század elejére meg­szűnt. A nagyvárosi polgári építkezés, a barokk, a ro­mantika, a szecesszió, az eklektika formai mintáit 93. kép. Mezővárosi polgárok a 20. század elején 111

Next

/
Thumbnails
Contents