Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)
TÁNCZOS VILMOS: Magyar vallási néprajzi kutatások Erdélyben (Tudománytörténeti összefoglaló)
történelmi Orbai székben 290 vizsgálta. RAVASZ Réka a katolikus Tusnád egyházközség harangozási szokásairól készített szakdolgozatot. 291 KESZEG Vilmos az Egy Hir adás a 'Késő Maradékhoz című könyvében, valamint egyik korábbi tanulmányában 17-20. századi erdélyi protestáns toronygombiratokat ad közre, és elemzi ezek szerepét a közösségi lokális identitások „megszerkesztésében". 292 FARKAS Irén a fennmaradt 18. századi csíki faragott kőkeresztekről adott közre nagyobb lélegzetű tanulmányt, 293 ZAKARIÁS Erzsébet pedig egy közleményben az erdővidéki Bárót útmenti keresztjeit ismertette. 294 A népművészet vallásos tartalmú jelképeit többen vizsgálták. GAZDA Klára egyik tanulmányában a székely kapuk, a hímzésminták és a húsvéti tojások motívumainak lehetséges vallásos szimbolikus tartalmait foglalta össze, egy másik közleményében összetett módszerrel rekonstruálta a szakrális kovács („Isten kovácsa") mitológiai alakját, egy harmadik munkájában pedig a gyimesi népművészet két vallásos jelképét (kígyó és kereszt) értelmezte. 295 DEMETER Éva a húsvéti tojások vallásos szimbolizmusának következetes kutatója. 296 A gyimesi csángó írott tojások gazdag jelképvilága - egy-egy tanulmány erejéig - KOVÁCS Dénes és TAKÁCS György figyelmét is felkeltette. 297 A tárgyi jelképek értelmezése során olyan „megfejtések" is születtek, amelyeket erős kétkedéssel fogadott mind a művészettörténet, mind a néprajztudomány. Például a csíkrákosi templomtoronyjelképeinek honfoglalás kori eredcztetését (az elmélet hívei VÉCSEY Gyula és SISA Béla 298 ) „délibábosnak" tartják a szakemberek. Bizonyítatlan előfeltevésekre épít és ellenőrizhetetlen interpretációikat fogalmaz meg KABAY Lisett Jelalkotás - jelolvasás című „elméleti" igényű tanulmánya, valamint a székely lőportartók fényjelképeiről szóló közleménye is. 299 Hasonlójellegű munka VASAS Samu Népi jelvilág Kalotaszegen című könyve, 300 amelyben a szerző - egyebek mellett - a nyelvi szavak és a népművészeti ornamensek mitológiai-szimbolikus-rituális összetartozását igyekszik kimutatni. Népi vallásosság és társadalom Az egyház és a társadalom kapcsolatának vizsgálatára nem elsősorban a vallásetnológia, hanem inkább az egyház- vagy művelődéstörténet, esetleg a vallásszociológia hivatott. A néprajzi kiadványokban mégis gyakran találkozunk ilyen tárgyú munkákkal, ugyanis Erdélyben a hivatalos egyház és a társadalom kapcsolatában sokszor alakultak ki népinek nevezhető helyi gyakorlatok. Az erdélyi történelmi felekezetek iskolafenntartó tevékenysége például lokális szabályozások alapján történt - erről tanúskodnak legalábbis az elkészült néprajzi vizsgálatok. DANKÓ Imre egyik tanulmánya a Küküllői Református Egyházmegye oktatási-iskolai viszonyait mutatja be történeti perspektívában, egy másik közleménye pedig az erdélyi unitárius egyház keretében századokon át működő ún. „partikuláris iskolarendszerről" tájékoztat. 301 (A „partikulisták" között olyan neves személyiségeket találunk mint BÖLÖNI FARKAS Sándor, BRASSAI Sámuel vagy KRIZA János.) ILLYÉS Géza egyik művelődéstörténeti közleménye a 17. századi református egyházi iskolákról szól. 302 DIMÉNY Attila egyik tanulmányában a Kézdivásárhely melletti Oroszfalu katolikus és református közösségeinek 19. századi iskolafenntartó együttműködését tárja fel. 303 Vallás és értékrend, világkép A népi vallásosság nem felülről irányított intézményeinek és a népi vallásos mentalitásnak alapvető hatása van a társadalom egészének működésére. A vallásos értékrend és erkölcs a legkutatoltabb néprajzi témák közé tartozik, talán azért is, mert ezen a területen számos írott történeti forrással - egyházlátogatási jegyzőkönyvekkel, periratokkal, prédikációkai, emlékiratokkal, önéletírásokkal stb. - is rendelkezünk. A mindennapi élet és az ünneplési gyakorlat valláserkölcsi szabályozásának kérdése, az „illendőség" témája élesen vetődik fel már APOR Péter 18. századi híres emlékiratában is. 304 Az erdélyi vallási néprajzi kutatásban a Munka és kultusz a magyar parasztságnál című munkájában elsőként GUNDA Béla bizonyította módszeres következetességgel, 305 hogy a vallás (kultusz) az élet egészét áthatja, vagyis hogy a vallásilag meghatározott népi kultúrára mint egységes egészre kell tekinteni. Ez az igen korszerű integratív kultúrafelfogás a kor funkcionalista tudományeszményével, a Dimitrie GUSTI-féle monografikus szociológia módszertani elveivel, és nem utolsó sorban a vallási néprajz Bálint Sándor-i felfogásával is összhangban állt. Ez a tudományfelfogás határozta meg NAGY Olga egész társadalomnéprajzi munkásságát is, akinek A törvény szorításában című könyvéből 306
