Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

TÁNCZOS VILMOS: Magyar vallási néprajzi kutatások Erdélyben (Tudománytörténeti összefoglaló)

az ugyancsak háromszéki Zabola00 temetkezési szokásaival foglalkozott, D1MÉNY Erika a mezőségi Magyarszováton temetések alkalmával elhangzó rituális szövegeket (halottbúcsúztatás, siratóének, keserves stb.) elemezte.

201 A fentebb már említett, a Kis-Küküllő és a Nyárád menti falvakban dolgozó protestáns munkaközösség tagjai (jobbára lelkészek) kutatási programjuk keretében több falu halottas szokásait bemutatták, olykor történeti adatokat is feltárva: MOLNÁR Ambrus a református és unitárius gyülekezetek virrasztási szertartásait, a halotti torok és egyéb áldozati cselekmények történelmi előzményeit kutatta,

202 TÖRÖK Elek a nyárádgálfalvi unitárius egyházközség,

202 GYÖRGY HORVÁTH László Magyarkirályfalva,

204 NAGY László 1995 a szőkefalvi sátoros cigányok temetkezési szokásait foglalta össze. ADORJÁNI Rudolf Károly közleményeiben a tájegység unitárius közösségeinek (mindenekelőtt a Kis-Küküllő menti Rava) halottkultuszával foglalkozott.

205 KÜLLŐS Imola a halottak napi világításról írt összefoglaló tanulmányt, bemutatva a KisKüküllő menti protestáns falvak szokásait.

20

" Bár nem tartoztak a munkacsoporthoz, a tematikai azonosság okán itt említjük meg NAGY Ödön és NAGY Olga marosszéki protestáns halottkultusszal foglalkozó, erős társadalomnéprajzi szemléletet kifejező munkásságát is.

207 Külön kell szólnunk a halottas szokásokhoz kapcsolódó írásos folklórműfajok kutatásáról, mindenekelőtt a halottbúcsúztató versekről. KESZEG Vilmos Aranyosszéken végzett ilyen irányú átfogó kutatómunkát. Egyik tanulmányában aranyosszéki gyászjelentő lapokat közölt a századelőről,

20í< majd az Aranyosszék népköltészete című kétkötetes munkájában

209 gyászjelentőket, köszönetnyilvánításokat, megemlékezéseket, halotti búcsúztatókat, virrasztóénekeket, sírfeliratokat stb. adott közre és értelmezett. FODOR Attila a kolozsvári néprajzi tanszéken 2007-ben védte meg magiszteri dolgozatát az aranyosszéki halottbúcsúztatókról, a dolgozat egyik, történeti anyagot feltáró fejezete megjelenés előtt áll.

2

"' Ugyanezen a tanszéken KESZEG Vilmos irányításával BAJKÓ Árpád doktorandusz az erdélyi halottbúcsúztatók szövegkorpuszának összeállításán dolgozik. A fentebb már említett ADORJÁNI Rudolf Károly jelentette meg LUKÁCS Sándor unitárius lelkész 19301938 között írt 94 verses halottbúcsúztatóját.

2

" BALÁZSI Dénes a Kis- és Nagy-Homoród mentéről közölt ilyen szövegeket, kitérve a használat körülményeinek ismertetésére is.

212 MAGYARI Etelka egyik kisebb közleménye

213 arról tudósít, hogy a Temesvár melletti bánsági Új szentes katolikus közösségében a beköltözött székelyek körében még a 20. század végén is élt a kántori halottbúcsúztatás szokása. BAKK Pál egy 1797-es halottbúcsúztató szövegét közli a háromszéki Szentkatolnáról.

214 A halotti végrendelet műfajának kisebb a néprajzi irodalma. A dévai csángók halottkultuszát vizsgáló ZSOK Béla végrendeletszövegeket is közreadott,

215 DEÁK Ferenc pedig a háromszéki Csernáton végrendelkezési szokásokról közölt tanulmányt.

216 A halottas szokásokhoz kapcsolódó írott folklóranyagot találunk GERGELY Katalin előbb már említett gyergyószentmiklósi gyűjtésében

217 és TAMÁS István kézdiszentléleki önkéntes gyűjtő nemrég kiadott kéziratos, vegyes folklóranyagot tartalmazó gyűjteményében is.

218 Búcsújárás, Mária-kultusz A búcsújárás kutatása terén a néprajzi szakirodalomban nagy az egyenetlenség. Jelentősebb irodalma van a csíksomlyói és a máriaradnai búcsújárásnak, de a templombúcsúk néprajzával jóformán senki nem foglalkozott. Néhány kisebb közleménytől eltekintve,

219 hiányzik a búcsújárásra vonatkozó történeti források feltárása is, holott az egyházi levéltárak minden jel szerint tartalmaznak néprajzi lag értékelhető adatokat is. A csíksomlyói pünkösdi történelmi emlékbúcsú néprajzi és antropológiai vizsgálatával, különböző szempontokat követve többen is foglalkoztak. A kutatás időrendjét nagyvonalakban követve BOROS Fortunát,

220 PAPP Asztrik,

221 DACZÓ Árpád-Lukács,

222 K. LENGYEL Zsolt,

223 BARNA Gábor,

224 TÁNCZOS Vilmos,

225 MOHAY Tamás,

226 SÍMÉN Domokos,

227 PAPP Richárd,

228 VÖRÖS Gabriella,

229 VASS Erika

230 kutatómunkáját említjük. Viszonylag nagy irodalma van a moldvai csángók és Csíksomlyó történelmi kapcsolatának.

231 A csíksomlyói búcsúra vonatkozó a publicisztikai jellegű közlemények, élménybeszámolók stb. száma is igen jelentős. Ezt a néprajzi forráscsoportot a 19. század második felétől keződően MOHAY Tamás vette számba, jelentős levéltári munkát is végzett, de kutatási eredményeit eddig csak részben közölte. Néprajzi forrásértékük van a csíksomlyói búcsúra vonatkozó vizuális dokumentumoknak (filmek, fényképfelvételek) is,

232 úgyhogy VOIGT Vilmos 1993-ban megfogalmazott javaslata, mi-