Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

TÁNCZOS VILMOS: Magyar vallási néprajzi kutatások Erdélyben (Tudománytörténeti összefoglaló)

mák folklorisztikus motívumairól KEDVES Csaba tett közzé egy tanulmányt,

146 DEMETER Júlia pedig a ferences színjátékok vonatkozásában felvetette a műfaj és funkció összefüggésének alapvető kérdéseit.

147 A jeles napokhoz kapcsolódó régi vallásos tárgyú dramatikus színjátékok zöme mára már eltűnt az élő folklórból, illetve egyikük-másikuk bizonyos helyeken felújított formában él. Profán közösségi ünnepek vallásos keretben A nemzeti ünnepeken, történelmi események évfordulóin történő közösségi emlékezési gyakorlatok sokszor kifejezetten vallásos jellegűek, vagy legalábbis vallásos keretben történnek. Ezért ezeket a rituálékat a néprajzi szakirodalom is vallásos megnyilvánulásoknak tekinti. A jelen összefoglalóban azonban nem térünk ki a történelmi emlékünnepségek szakralizálódásának kérdésére, illetve az ilyen eseményekről szóló antropológiai szakirodalom ismertetésére.

148 Megemlítjük ellenben, hogy vallásos rituális eseményeknek foghatunk fel egyes fogadalmi ünnepeket is. KÜLLŐS Imola a pünköshétfő utáni hétfőn - helyi szóhasználat szerint „kicsi pünkösdkor" - Alsórákoson tartott „szabadság napját", a jobbágyfelszabadítás közös multietnikus emlékünnepét vallásos keretekben megvalósuló „történelmi emlékszokásnak" nevezte.'

49 NAGY Anna az 1717-es tatárbetörés emlékére Széken tartott Birtalan-napi fogadalmi megemlékezés jelentésrétegeit ismertette.

150 Hasonló jellegűek a protestáns közösségekben előforduló hálaadó ünnepek (például újkenyér, újbor ünnepei) is. MÓD László és SIMON András két avasi református magyar falu (Avasújváros és Kőszegremete) szőlőhegyi hálaadó ünnepéről, az ún. „prédikációról" közölt tanulmányt.

151 KRIZA Ildikó a két világháború között Magyarországon működő székely egyesületek szakralizált szimbólumait és ünneplési-emlékezési gyakorlatát mutatta be.

152 Egy felcsíki falu (Csíkrákos) szakrális térszerkezetének történeti változását, valamint a térrészekhez kapcsolódó szakralizáit közösségi eseményeket mutatja be gazdag helyi levéltári forrásanyag alapján KOVÁCS Krisztina szakdolgozata.

153 Az átmeneti rítusok A hagyományos világban az emberélet fordulóinak rítusai alapvetően vallásos tartalmúak voltak, ami természetes is, hiszen voltaképpen az életút egésze vallásos keretben volt értelmezhető, és az életút kiemelkedő állomásai mint az egyéni üdvtörténet fontos eseményei tettek szert távlatos jelentőségre. A különféle tájegységi monografikus igényű néprajzi munkák - például a NAGY Olga NAGY Ödön szerzőpáros Havad erkölcsi életét bemutató tanulmánya,

154 ZAKARIÁS Erzsébet Erdőfüléről szóló könyve,

155 LAKATOSBAKÓ Melinda a szászföldi Halmágy szokásait bemutató írása,

156 vagy a PÓCS Éva átal szerkesztett Két csíki falu néphite a századvégen című kötet

157 - rendszerint nagy teret szentelnek az emberélet fordulóihoz kapcsolódó vallásos szokások és mentális képzetek bemutatásának. A születés és keresztelés szokásvilágával foglalkozó munkák közül kiemelkedő jelentőségű BALÁZS Lajos 1999-ben megjelent csíkszentdomokosi monográfiája,

158 valamint több ezt követően közzétett tanulmánya.

159 Ugyanezt a témát KOVÁCS Andrea Kászonújfaluban,

160 VERES Emese-Gyöngyvér pedig a hétfalusi csángók körében

161 kutatta. SZŐCSNÉ GAZDA Enikő a háromszéki Mikóújfaluban szokásos mágikus célú újrakeresztelésekről („elkeresztelés") közölt érdekes adatokat.

162 A református konfirmációk jelrendszerét, a tér- és szimbólumhasználat formáit SZACSVAY Éva kalotaszegi falvakban vizsgálta elmélyült módszerességgel.

163 VERES Emese-Gyöngyvér a barcasági csángó evangélikus gyülekezetek konfirmációs szokásairól közölt összefoglaló tanulmányt.

164 Szinte semmit nem tudunk a katolikus vidékek bérmálkozási szokásairól. (Itt említjük meg, hogy Márton Áron püspök 1949 utáni, a diktatúra éveiben tett bérmaútjainak néprajzi vonatkozásai máig feltáratlanok.) A hagyományos világ párválasztási és lakodalmi szokásainak szakrális-szimbolikus hátteréről, a szokáselemek vallásos megalapozottságáról BALÁZS Lajos csíkszentdomokosi monográfiája, Az én első tisztességes napom című kötet

165 alapján alkothatunk összetett képet. GYÖRGYI Erzsébet nagy tanulmányt adott közre a bukovinai székelyek házasságkötési szokásairól.

166 ASZTALOS Enikő a Nyárád menti Székelykakasdról gyűjtött adatok alapján az ötvenes évekbeli ateista esküvői szertartások rituáléját és szövegfolklórját mutatta be.

167 A 20. század első évtizedeiben a halottkultusz, a temetkezés és a temetők vizsgálata élénken foglalkoztatta a néprajzkutatókat, így a közreadott munkák száma is jelentős. Mivel ez idő tájt az ősiségkutatás még egészen kézenfekvő tu-