Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)
TÖTSZEGI TEKLA: Tájházak Kalotaszegen
mai helyére. Az akkori felújításhoz többnyire használt anyagot hasznosítottak, talán ez az oka annak, hogy a 2002-es felújítás idején kiderült, hogy sok a helyettesítésre váró, toldott, kiegészített, korhadt gerenda, szarufa. A tetőszerkezet középen megereszkedett, az utca felőli fal tornác végi sarka megsüllyedt, a fal megnyílt. A szellőzetlen pincében a kihívott építész könnyező házigomba jelenlétét vélte felfedezni. Az építész tanácsára az egyesület úgy döntött, hogy a faluban és a régióban jellemző analóg példák mintájára a pincebejáratot oldalra vágja, ugyanakkor a tornácnak a hátsó bejáratát nyitja újra, a középen levőt megszünteti. Szigorúan nézve mindkettő az épület vásárláskor talált struktúrájába való beavatkozásnak tekinthető, s az egyesület döntésében szerepet játszó tényezők nem mentik, legfeljebb magyarázzák a kompromisszumot. Az 1940-es években készült, a faluból származó, de nem a házat ábrázoló fotók alapján állították vissza a vakablak díszítményét (12. kép). A külsőházba az 1940-es évek közepének tisztjaszobáját idéző enteriőr került (15-17. kép). Az itt kiállított tárgyaknak csak töredéke 19. kép. A kolozsvári, vásári ládán györgyfalvi viselet adomány, többnyire vásárlás útján, vagy letétként kerültek a kiállításba. A ház eredeti berendezéséből származik a tükör, a pitarban (13-14. kép) álló padláda, a tisztaszobából kiszorult, vizespad funkciójú láda, mindkét asztal. A berendezés módja a szoba 1940-es évek végi rendjét követi. A funkcionálisan kiállított, illetve a nyitott ládában található lakástextilek többsége egy 1946-ban férjhez ment lány korabeli divatnak megfelelő kelengyéjéből, a ládákban helyezett viseletdarabok ugyanebből az időszakból, különböző személyektől származnak. A tárgyak többsége az 1940-es évek elején, közepén készült, a legfiatalabb tárgy 1948-ból való. A berendezésben két következetlenség tapasztalható: a cifraszoba egyik ládáján elhelyezett szerelmi ajándékok minikiállítása, illetve a pitar tekintélyes részét elfoglaló háromfunkciós kemence. Bár ez utóbbi egy korabeli, azóta lebontott kemence pontos rekonstrukciója, kiegészítőinek (platten, üst, ajtó) felhasználásával, tény, hogy a bemutatott időszakban a sütőkemencék már csak a kétszintes, többhelyiséges házak lakókonyhájában maradtak benn, egy kétosztatú házban áltálában nem foglaltak el vele lakóterületet. A gyűjtemény 182 tárgyáról készült adatlap, ezek egy része azonban nincsen leltárba véve, mivel kölcsönzött darab. A fatárgyakat 2002ben, illetve 2007-ben kezelték, az állagvédelem egyébként az éves nagytakarításra, szellőztetésre, rágcsálók, moly elleni védekezésre szorítkozott. A tordaszentlászlói gyűjtemény alapját az 1960-as évek Kincskereső mozgalmának tárgygyűjteménye képezi. Tordaszentlászló Falumúzeuméit 1967-ben alapította a gyűjtéseket is vezető lelkes helyi pedagógus. A rendelkezésre álló anyagból berendezett állandó kiállítás az 1990-es évek közepéig a helyi művelődési ház egyik termében kapott helyet. „1996-tól a Kalotaszegi Tájmúzeum gyűjti, őrzi és népszerűsíti e néprajzi vidék: Kalotaszeg néprajzi, hely- és művelődéstörténeti kincseit, dokumentumait, szellemi néprajzát a református egyházközség és a Thamó Gyula Közművelődési Egyesület védnökségével." 5 Ekkor kerül a
