Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

SEBESTYÉN JÓZSEF: Az épített örökség dokumentálása erdélyi magyarlakta településeken (Inventarizációs program, építészeti értékleltár)

(mikházi temetőkápolna, szentháromsági görög katolikus kápolna) keresztül. Az épített örökség túlnyomó többségét alkotó lakóépületek zömét az utcavonalas beépítésű, tégla-, borona- vagy tapasztott sövény falazatú két-háromsejtes házak alkotják, amelyeket hódfarkú cserepes kontyolt nyeregtetővel fedtek. A vidék jellegzetes társadalomfejlődésével magyarázható a rangosabb nemesi lakhelyek elenyésző száma, közülük mindössze a nyárádszentbenedeki Tholdalagi kastélyt, a backamadarasi Petrichevich-Horváth-, a gálfalvi Szentiványi- és a szentháromsági Bereczkyudvarházakat említhetjük. A vizsgált tájegységen belül az egyik leggazdagabb épített örökségi emlékanyagot a Nyárádszeredától keletre található Berekeresztúr, s a Nyárádszereda-Szováta műútról Nyárádköszvényes előtt letérve megközelíthető Mikháza őrzi. A Nyaraddal párhuzamosan hosszan elnyúló többutcás települést először az 1567-es összeírás említi. Nyárádköszvényes fíliájaként működik 1636-ig, amikor Tholdalagi Mihály marosszéki főkapitány támogatásával a falu fölötti magaslaton kolostort alapítanak a ferencesek és 16501680 között felépítik ma is látható kolostortemplomukat és a múlt század elején nagyrészt átalakított zárdájukat. 1669-től a kolostor mellett alapítványokkal jól ellátott iskola is működött alsó grammatikai osztályokkal. A település kulturális örökségének kiemelkedő emléke a reneszánsz és barokk közti átmenet időszakának erdélyi művészetében építészeti formakincse és gazdag berendezése révén egyedülálló értéket képviselő kolostortemplom, de mellette fontos örökségi értékkel bír a ma még elmegyógyintézetként használt zárdaépület, a temető 18. századi fakápolnája vagy a paraszti építkezések közel félszáznyi összeírt, dokumentált emléke. A Nyárád-mente itt bemutatott dokumentációjának összeállítását, a véglegesítés, az adatbázis digitalizálása munkálatainak, valamint az építészeti felmérések, s dokumentálásuk oroszlánrészét Kovács Zsolt művészettörténész, Emődi Tamás építész(ettörténész), Maczalik Arnold építész és munkatársai, Karácsony István művészettörténész végezték Kovács András művészettörténész, egyetemi tanár irányításával, felügyelete mellett. Mondandómat Kodály Zoltán gondolatával zárom: „Nem elég tudós módra, anyaggyűjtésszerűén »megismerni« az anyagot, azt »lege artis« feldolgozni, s lélekben talán idegennek maradni tőle. Emberileg is részesévé kell válni a hagyománynak s ezzel egy embercsoport lelki életének. Csak így juthatunk hozzá ahhoz, ami másképpen nem adható át, mint élő lényről élő lényre, szemtől szembe való találkozással."