Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

VASS ERIKA-BUZÁS MIKLÓS: Az Erdélyi épületegyüttes a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Telepítési koncepció, 2006 november)

10. kép. Egykori csűr váza Nádasdarócon (BÚZÁS Miklós felvétele, 2006.) Elképzelésünk szerint a múzeumi szabályos telken elhelyezkedő lakóház kis előkerttel oldalhatárra kerül. Az épület „lábas" kialakítású, kicsit alacsony alsó szintjét kőből rakták meg, a két szint között is gerendafödémet alakítottak ki deszkával, illetve pallóval födve. Ez a szint mely teljesen a földfelszín fölé épült - kéthelyiséges: konyha - műhely funkciójú, a két vagy három oldalon túlnyúló tornácos felső szintre tetőkiengedéssel vagy kis tetőkiugrással kialakított lépcső vezet. Az épület ezen szintjének falazata zsilipéit borona, zárófödéme hágatott deszkafödém, tetőszerkezete az utcai és a hátsó oromfalon faragott díszítéssel kialakított nyeregtető. Héjazata cserép, esetleg zsindely. A lakószint két házat foglal magába, a lakószobában takaréktűzhellyel kiegészített cserepest helyezünk el. A házzal szemben gabonáskamra és kisebb ólak kerülnek felépítésre, az udvart a nagyméretű, részben kőfalú csűr zárja (erre különösen a bivalytenyésztésről nevezetes Nádasdarócon láttunk jó példákat). Ebben viselettörténeti kiállítást rendezünk be, ahol a látogatók megismerhetik a 19. század közepétől napjainkig tartó változásokat és a kelengye összetételét, gazdag mintakészletét, társadalmi-gazdasági hátterét.

30 Torockó Az aranyosszéki Torockó népi kultúrája a 13. században ide települt székelyek és a bányászként érkezett, idővel elmagyarosodott német telepesek közös kincseként jött létre. így Torockó a magyar népi kultúra szerves része, bár például népviseletében magyar és német elemek keverednek.

11 A torockóiak a 16. század végén unitárius hitre tértek át, ami szintén magyar voltukat bizonyítja."

2 A vasbányászat lehetővé tette módos réteg kialakulását, akik házaikat gazdagon rendezték be. Avasbányászat 19. századi hanyatlásának hatására a szegényebbek közül sokan elhagyták a várost, a vagyonosabbak pedig a nagy erőfeszítést igénylő földműveléssel és főleg szekerezéssel igyekeztek a problémán segíteni.

33 A földművelés lehetőségei helyben a mostoha talajviszonyok között nagyon korlátozottak voltak: a bányászathoz szükséges lovak tartásához termeltek takarmányt, illetve búzát, de ez sem volt elegendő, hanem behozatalra szorult. A torockói népművészet remekeit már az 1885. évi kiállításon bemutatták, illetve JANKÓ János illesztette be a millenniumi faluba.