Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

VASS ERIKA-BUZÁS MIKLÓS: Az Erdélyi épületegyüttes a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Telepítési koncepció, 2006 november)

A néprajzi kutatások egyenetlensége és a táncházmozgalom miatt a laikusok számára a Mezőség csupán Széket jelenti. A múzeumi be­mutatás során azonban véleményünk szerint el­sősorban a falusi szintre kell koncentrálnunk. Te­repmunkánkon ugyanis azt tapasztaltuk, hogy csak Széken jellemző a tisztaszoba, ahol a forró­szegi Csorgó sikátorban levő tájház is ezt az el­rendezést mutatja be. Ezzel szemben a Mezőség többi településén csupán a kéthelyiséges lakóház az általános a módosabb réteg körében is (példá­ul Ördöngösfüzesen 1910-es években még ilyen alaprajzú házak épültek téglából). A Mezőségnek csupán egy széki házon keresztüli bemutatását ahhoz tudnánk hasonlítani, mint amit egy széki származású református lelkész tervez: mivel a szolgálati helyén nincs tisztaszoba, a településen gyűjtött tárgyakból a parókián egy tisztaszoba létrehozásán fáradozik, mert számára az a termé­szetes, hogy egy házhoz minden esetben hozzá­tartozik ez a helyiség is. A kiválasztandó mezőségi házhoz Gyekén ta­láltunk egy jó kiindulópontot. A nádfedeles, pa­ticsfalú, jelenleg románok lakta ház deszkás mellvédes elő- és oldaltornáccal rendelkezik. Kéthelyiséges, házból és részben lepadlásolatlan pitvarból áll: az előbbiben vasfűtőt helyeztek el, az utóbbiban van a kemence. Sövényfalú lakóhá­zat Ördöngösfüzesen is találtunk, melynek mes­tergerendáján az 1880-as évszám szerepelt. Elképzelésünk az, hogy a múzeumban sza­bálytalan alakú baromudvaros telken, a telek bel­sejében előkerttel helyezkedik el a lakóház, vele szemben az új istállós pajta. Körülötte elszórva kisebb ólak, verem és kukoricakas. Az udvart a cséplőcsűr zárja, kialakítása egyfiókos, jármos. Ilyen típusú csűrt a 19-20. század fordulója óta igazán nem használtak, újakat nem építettek, az általunk felkeresett településeken álló példányára nem bukkantunk, ezért múzeumi bemutatását re­konstrukcióként is el tudjuk képzelni. A csűr ud­vari oldalán mozgatható fonott rekesztek készí­tendő, ami a jószágok csűrből való kirekesztésé­re szolgált. A porta kerítését sövény alkotja. A bemutatandó kétosztatú ház egy szobából és egy részben lepadlásolatlan pitvarból áll majd. Falszerkezete talpas-vázas sövényfalú, de elkép­zelhetőnek tartunk egy tiszta földfalú házat is, amely vert fal vagy rakott fal is lehet. Tetőszerke­zete kétoldalon kontyolt nyeregtető, fedése nád; a gerinc léccel leszorított. A pitvarban a viszonylag alacsony padkára állított, csonka kúp alakú ke­mence házzal ellentétes oldalán katlant alakíta­nak ki, a tüzelőberendezés fölött a tetőszerkezet kötőgerendáira vesszőből síkban elhelyezett szikrafogót fonnak. A szobai tüzelőberendezés ­melynek füstjét szintén ide vezetik - fűtő, ez mind városban vásárolt vas fűtőként, mind fala­zott fűtőként elképzelhető, bemutatási szempont­ból az utóbbit tartjuk szerencsésnek. A berendezést az 1910-es évekre állítjuk visz­sza. Ebben KOS Károly gyűjtései is segítséget nyújtanak: közli az I. világháború előtti lakóházak berendezési tárgyait, 1 * illetve a régies sarokra ren­dezés és újabb részarányos rendezés alaprajzait. 19 Habár a porta a telek építményei alapján a Mező­ségen belül módosnak tekinthető, de erdélyi vi­szonylatban az alacsonyabb réteghez fog tartozni. A tyúkketrec és a disznóól kör alapra alakított sövényfalú, fedele bogárhátú, gazból fölhányt. Továbbá a kútkáva, a juhakol és a török-búzakas is sövényfalú, az utóbbi karóit talpakba rögzítik. Ezek többsége valószínűleg rekonstrukcióként fog elkészülni KOS Károly rajzai alapján. Bemutatandó tevékenységnek a szalmakalap készítését tervezzük, a csűr pedig kiválóan alkal­mas lesz táncházak tartására. Kutatandó feladatot jelentenek (a többi vegyes lakosságú területhez hasonlóan) az interetnikus kapcsolatok, melyről KOS Károly így írt: „A Mező­ség a román és a magyar nép, sőt északkeleti pere­mén még a telepes szász s az egyes faluvégeken meghúzódó cigány etnikum közös szülőföldje... a „mezőségi" sajátosság alig érthető meg, ha ezt nem vesszük tudomásul... - dacára a nyelvi különbsé­geknek és a különböző egyházakhoz való tartozás­nak, valamint annak, hogy mindenik etnikum ren­delkezik a maga sajátosságaival, és hogy az újabb kor egyes történeti eseményei, külső-felső uszítások több ízben is szembeállították egymással a nemze­tiségeket - a közös szülőföldön, sok százados sors­közösségben osztozva, együtt élve, a népi kultúra széles területein mélyreható interetnikus kapcsola­tok, kölcsönhatások jelei mutatkoznak." 20 így pél­dául ugyanaz a mester egyaránt készített „magya­ros" és „romános" kivitelezésű termékeket, az öltö­zet terén pedig csak fáziskülönbségek voltak a ro­mánok és a magyarok viseletében. 2 ' Ezzel az együttéléssel, egymásra hatással találkoztunk terep­munkánk során is: mind az épületek, mind a beren­dezés szintjén nagyon sok hasonlóságot találtunk, a különbség csupán a színek és a szakrális tárgyak te­rén mutatkozott meg. A kutatáshoz elengedhetetlen a román nyelv tudása, a lakosságnak ugyanis csu­pán töredéke magyar, és az ő esetükben is gyakori­ak a vegyes házasságok.

Next

/
Thumbnails
Contents