Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

POZSONY FERENC: Az erdélyi magyar társadalom kutatásának eredményei

Pozsony Ferenc AZ ERDÉLYI MAGYAR TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK EREDMÉNYEI A népi kultúra iránti érdeklődés Európában a modern polgári nemzetek, nemzeti történelmek és kultúrák megteremtésének idején bontakozott ki, s tudományos szemléletüket elsősorban a romantikus kultúrakoncepció határozta meg. Különösen Kelet-Európában, ahol megkésett a modern polgári államok kialakulása, ebben a lázas nemzetépítési korszakban az értelmiségiek nagy szerepet szántak a népi kultúrának a nemzeti kultúra megteremtésében. Ebben a korszakban a kutatások elsősorban a szellemi kultúra vizsgálatára, tehát népmesék, mondák, hiedelmek, dalok és balladák összegyűjtésére irányultak, s csak a 19. század végén, elsősorban csak a szecesszió hatására kezdtek tudatosabban foglalkozni a díszített tárgyakkal, mivel elsősorban a népi díszítőművészet segítségével szándékoztak megalkotni egy új, nemzeti jellegű művészetet.

1 Az európai néprajztudomány intézményesülése és kialakulása ugyanakkor szorosan összefüggött a tudományok belső differenciálódásával, melynek eredményeképpen az irodalom- és természettudományi stúdiumok mellett fokozatosan polgárjogot nyert a társadalomtudományi diskurzus is.

2 A néprajz első jelentősebb szintézise, mely a két világháború között finalizálódott, még két (tárgyi és szellemi) fejezetben mutatta be a népi kultúrát, mivel viszonylag későn, csak az 1930-as években kezdett egyre inkább körvonalazódni a paraszti társadalom szakszerű és módszeres kutatásának igénye.

3 A két világháború közötti korszakban, a Trianont követő évtizedekben jelentkező fiatal értelmiségi réteg elsősorban a parasztságban vélte megtalálni a magyarság megújhodásának tartalékait. Az új értelmiségi generáció szemléletében a magyar nemzethez való tartozás tudata már szorosabban összekapcsolódott a falusi társadalom reális ismeretének igényével és a népi közösségek felé fordulással.

4 A népi írók mozgalma, valamint a vele párhuzamosan kibontakozó magyar szociográfiai irodalom alapvetően ezt a tájékozódást tükrözte.

5 Eredményeik nagy hatást gyakoroltak a fiatalabb etnográfus nemzedékekre is, akiket elsősorban arra serkentettek, hogy a paraszti társadalmat és kultúrát mindig egységében, komplex módon vizsgálják.

6 Az erdélyi társadalomnéprajzi kutatások kibontakozásában (a magyarországi eredmények mellett) nagy szerepet játszottak a francia, a német és a román szociológiai iskola eredményei is.

7 Az erdélyi társadalom kutatása a két világháború közötti korszakban A nyugati nagyhatalmak az első világháborút lezáró békeszerződések alapján Erdélyt Romániának ítélték. A hirtelen kisebbségi helyzetbe került magyarságnak ebben az új politikai és társadalmi kontextusban gyökeresen újra kellett fogalmaznia saját helyét." A hatalmi és a politikai struktúrák radikális megváltozása nyomán a magyar értelmiségi és politikai rétegnek először is merészebben szembe kellett néznie az erdélyi régió igazi, reális etnikai, társadalmi és gazdasági szerkezetével. A többségi státuszból hirtelen kisebbségi sorsba került erdélyi magyar értelmiségi elit, érdekes módon, ebben az új helyzetben már sokkal érzékenyebbé vált a társadalmi problémák iránt, mint korábban. Az idősebb nemzedék tagjai ezt az új politikai helyzetet azonban csak átmeneti, ideiglenes időszaknak vélték, s titkon annak megváltoztatására, tehát revíziójára készültek. Miközben a közép- és az idősebb generáció tagjai nem tudtak szabadulni az államnemzeti koncepcióiktól, Erdélyben felnőtt egy olyan új magyar nemzedék, mely egyetemi tanulmányainak jelentős részét már a Trianont követő évtizedben végezte, tehát szocializálódását alapvetően meghatározta a fiatal román nemzetállam kisebbségekkel kapcsolatos napi gyakorlata és politikája. Ez az új generáció tudatosan és gyökeresen szakítani igyekezett a csodavárással, s határozottan új, cselekvő stratégiák kidolgozását kezdeményezte.

9