Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)
BALASSA M. IVÁN: Erdély a magyar szabadtéri muzeológiában
A szerteágazó tevékenységből - már példaértéke miatt is - csak egyet kiemelve: komoly előkészületek folytak, részletes tárgyalások zajlottak a dalnoki, 1609-ben épült Veres-kúria megszerzésére. Az épületre SZINTE Gábor hívta fel a figyelmet 6 és a már addig sem elhanyagolt Dalnok, ahonnan HUSZKA Jenő számos székely kaput mutat be könyvében, ahol a történész MÁRKI Sándor Dózsa György szülőháza után nyomoz, a figyelem középpontjába került. Még SEMAYER Vilibáld országos múzeumi felügyelőt is mozgósítják Budapestről. 7 Az egésznek van egy nagyon fontos mozzanata, míg THOROCZKAI-VIGAND a Cserey-kúria másolatával számolt, Szentgyörgyön meg akarják venni és áttelepíteni a Veres-kúriát! Sajnos, nemcsak a magyar szabadtéri múzeológia, hanem a történettudomány, építészettörténet - és sorolhatnánk - örök kárára, az épületet nem sikerült megszerezni, csak a datált ajtókerete került be 1923-ban a Székely Nemzeti Múzeumba, ahol ma is az állandó kiállításban látható. 8 A „könnyebben mozdítható" kapuk, kopjafák, bekerültek a múzeumba, sikerült megmenteni a földrengés miatt veszélybe jutott barátosi templommennyezetet (ezt végül 1921-ben a múzeumépület egyik termében függesztették föl). Tárgyalnak a torjai templom mennyezete ügyében, de ez már 1914 nyara - mikor július 28-án az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának és kitört az akkor még sorszámozatlan világháború, melynek végeztével Erdélyben, minden más mellett, a szabadtéri múzeum kérdése is teljesen más dimenzióba került. Erdély a Toroczkai-féle tervvel és a sepsiszentgyörgyi kezdeményekkel az 1910-es években a szabadtéri múzeumok terén messze megelőzte a Magyar Királyság más vidékeit. És ez nem előzmény nélküli, hiszen a legelső, e körbe sorolható kezdeményezéseknél ott volt. 19. századi előzmények Az 1873-as Bécsi Világkiállítás négy magyarországi parasztházából három erdélyi, az udvarhelyszéki székely porta mellett Kisdisznódról szász, Oravicából román ház képviselte az országnak ezt a részét. 9 A székely ház valószínű Marosvásárhelyen készült, a faragott feliratában említett Borsodi Demeter odavalósi volt. A bútorzata és a benne látható kerámia a székelyudvarhelyi asztalosok és fazekasok keze munkáját dicsérte. 1 " Az épületek felállításához, berendezéséhez a kor bontakozó néprajztudományának nem volt köze, XANTUS János és RÓMER Flóris 2600 néprajzi tárgya a háziipar keretében volt kiállítva." A házakat a kiállítás helyi albizottságai állíttatták fel, bútorozták be. Korábban csak a román háznál munkálkodó bizottsági elnök neve volt ismert, 12 újabban kiderült, hogy a székely ház létrejötte körül Szathmári S. Ferenc bábáskodott - aki egyébként a kiállítás jövedelméből fóntmaradt 83 Ft-ot az 1885-ös bemutatkozás finanszírozásához felajánlotta. 13 Az 1885-ös budapesti Országos Kiállítást szokás az első szabadtéri múzeum, az Ezredéves Országos Kiállítás Néprajzi Faluja közvetlen előzményének tekinteni. 14 Ez közismerten enteriőrkiállítás volt, tizenöt, figurákkal benépesített szobabelsőt tekinthetett meg a látogató. Közöttük volt torockói, kalotaszegi, hétfalusi csángó, de hozzátehető, erdélyi szász és hunyad megyei „oláh" is. Külön érdekesség, hogy volt egy „Aldunai csángó szoba" is, 15 hiszen a csángók áttelepítése Bukovinából 1883-ban indult meg. Újabban kiderült, hogy a „szoba-kiállítások" 16 mellett voltak parasztházak, vagy legalábbis annak mondott épületek is: „Parasztház nem csak egy lesz a kiállításon hanem a különböző vidékek szerint több is, mindenik a maga vidékének szokásos építési modorában. Ezúttal csak a debreczeni csárdát mutatjuk be, mely a déli harangszóra, mikor a munkát egy órára megszüntetik már most is úgy tele van néppel, mint a méhes kaptár". 17 A debreceni, hozzátehető, a másik, a szegedi csárda sem volt valóban „parasztház" - mindkettőt valamiféle stilizált magyaros formában építették föl. Volt azonban egy valóságos parasztház is a kiállításon, igaz némileg elrejtve, a „külföldi munkagépek csarnoka mellett". 18 A „székely ház" Marosvásárhelyről érkezett a kiállításra, a Székely Mívelődési és Közgazdasági Egyesület munkálkodásának volt köszönhető. A már említett Szathmári S. Ferenc mellett Ráth Károly nevét kell megemlíteni, úgyis mint a „Székelypavillon" feltételezett kezdeményezőjét, aki ez idő tájt a Székelyföldi Iparmúzeum programján és megvalósításán is dolgozik. 19 1885. március 12-én a Maros-vidék című lap híre szerint „A székelyház vasárnapig látható a baromvásártéren, a Sófalvi József ácspallcr faragóhelyén", 20 tehát előzetesen fel is állították a Budapestre szánt épületet. Meg kell még említeni „Köllő Miklós székely fiu"-t, aki nemcsak az ún. galambbúgos kaput faragta ki, hanem a ház tervei is tőle származnak. 21
