Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

SZŐCSNÉ GAZDA ENIKŐ: Erdélyi levéltári források felhasználási lehetőségei az építészet és lakásberendezés rekonstruálásában

JEGYZETEK 1. RADVÁNSZKY Béla 1986. 2. DOMANOVSZKY Sándor é.n. 3. BENDA Gyula 1988.; Uő. 1989., Uo. 1995. 4. KOCSIS Gyula 1988.; Uő. 1993. 5. GÜNTNER Péter 2000. 6. GRANASZTÓI Péter 1998. 7. BENCSIK János 1993. 8. SZILÁGYI Miklós 1995 9. FÉL Edit-HOFER Tamás 1964. 10. SZARVAS Zsuzsa 1988. 11. JAKÓ Zsigmond 1957. 12. B. NAGY Margit 13. BENDA Gyula 1994. 14. TÜDŐS S. Kinga 1998. 15. TÜDŐS S. Kinga 2003., illetve Uő. 2006. 16. SZŐCSNÉ GAZDA Enikő 2006. 17. SZILÁGYI Miklós 1995. 281-287. 18. A hozomány levelek provida besorolásának értelmezésében IMREH István szómagyarázatát vettem figyelembe. IMREH a providust a következőképpen magyarázza: „előrelátó, gondos; személynév előtt az illető nemtelen, vagyis jobbágy voltának jelzője."; IMREH István 1983. 531. 19. FARAGÓ Tamás 1999. 71. 20. CSETRI Elek-IMREH István 1980. 27-28. 21. Nem kizárt viszont az sem, hogy a kalmár láda valamilyen, kereskedőktől vásárolt ládatípust jelöl. 22. A fogas és a kendőszeg terminussal a néprajzi szakirodalomban általában ugyanazt a bútordarabot jelölik. A háromszéki bútorkultúrában bizonyára nem volt szinonima a kettő. A két bútordarab elkülönítésére lásd SZŐCSNÉ GAZDA Enikő 206. 31. 23. A sepsiszentgyörgyi Dómján Antal takácsmester megtelepedésének időpontjára nincsenek pontos adataink, de a város tanácsi jegyzőkönyveiben többször feltűnik a neve, elsősorban az 1850-60-as években. Ekkor a leírásokból úgy tűnik, hogy mesterünk már régen a város lakója. Lásd Sepsiszentgyörgyi Állami Levéltár, 14-es fond, 1/84 (Városi tanácsülési jegyzőkönyvek), 56 verso. Tekintettel arra, hogy a tanácsi iktató jegyzőkönyv tanúsága szerint többször panaszkodott a fenti takács az iránt, hogy a heti vásárokon és országos sokadalmakon idegen takácsok is árusítanak, mindebből látható, hogy a sepsiszentgyörgyi hetivásárokon folyamatosan lehetett takácsárut vásárolni. 24. CSÁKI Árpád-SZŐCSNÉ GAZDA Enikő 2001. 24., 38., 53., 56., 62., 67., 70., 78. stb. 25. SZŐCSNÉ GAZDA Enikő 2006. 30. 26. Saját gyűjtés, Mikóújfalu, Csíkdánfalva. 27. BRAUDEL, Fernand 1985. 208-211. 28. BENKŐ József 1999. II. 140. 29. ROEDIGER Lajos 1998. 163. 30. A fűtővel ellátott cserepes SABJÁN Tibor kutatásai alapján a 17. század végén már jelen volt az erdélyi háztartásokban. Lásd SABJÁN Tibor 1999. 205. 31. Levéltári kutatásaim során már egy 1687-es futásfalvi leltárban rábukkantam a mozsárra. 32. APOR Péter 1972. 15. 33. Napjainkban is Háromszék egyes vidékein még él az a hiedelem, hogy szerelmesek és jó barátok nem ajándékozhatnak egymásnak kést, mert az elvágja a barátságot. A hiedelem nyomait nyilvánvalóan nem lehet visszavezetni a 19. század első felére, mégis érdemes elgondolkodni rajta, nem valami hasonló hiedelem miatt szorult-e ki a kés a hozományokból. 34. Sepsiszentgyörgyi Állami Levéltár, F. 77-Gödri Ferenc kollekció, XXXII. fasc. 60.