Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)
SZŐCSNÉ GAZDA ENIKŐ: Erdélyi levéltári források felhasználási lehetőségei az építészet és lakásberendezés rekonstruálásában
A házbeli ágyneműk és díszítő textíliák számának és leírásának vizsgálata újabb érdekes következtetésekre ad lehetőséget. A derékalj (háromszéki szóhasználatban „derekalj' 1 ) úgyszintén stabil, strukturális eleme volt a hozományleveleknek. Ezt jelzi az a számadat is, hogy 51 elemzett hozománylevelünk mindenikében szerepelt. Mivel a derékaljak funkcionális tárgyak voltak, így pontosító körülírásokat nem adnak róluk a hozománylevelek. A csupán néhány kelengyében kiemelt tuluderekalj pontosítás azt sejteti, hogy az ágyfára helyezett derékaljat gyakrabban töltötték szalmával. A körülírások hiánya miatt csupán a számbeli normák megfigyelésére nyílik lehetőségünk. A nemesi és honorácior réteg átlagban 3-5 darabot szánt a hozományába. A lovas katonáknál a 3 darab, a gyalogoknál a 2 darab volt az általánosabb. A jobbágyok életmódja a gyalogkatonákéhoz állott legközelebb, ők is két derékaljat vittek magukkal. A derékalj szerves tartozéka volt a derékaljhéj. Ez olyan díszes, szövött huzat volt, amely a funkcionalitása mellett esztétikai igényeket is kielégített. Altalános normának tűnik, hogy majdnem valamennyi derékaljhoz két rend huzatot adtak. Néhány elejtett megjegyzésből arra következtethetünk, hogy a két rendre azért volt szükség, mivel az alsó, használati derékaljhéj mellett egy rend dekoratívabb, díszítettebb huzatra is szükség volt. E felső réteg díszítettségére csupán néhány utalásunk van. 1816-ban egy kézdivásárhelyi cívis lány parafernuma varrott héjú, 1832-ben egy szörcsei nemes lány kelengyéje fejtős héjú, 1844-ben egy alsócsernátoni nemes lányé pedig szőttes, illetve bolti huzatú volt. Egy 1837-es kézdivásárhelyi cívis kelengyében sikattyús huzat volt. Egy futásfalvi lovas katona lány 1835-ös kelengyéje 4 kékestarka, 1 fehér és 1 tótos derékaljhuzatot tartalmazott. Ugyancsak 1835-ben Dalnokon veres fejtős és kék fejtős derékalj héjat vitt hozományul egy lány. Gyanítható, hogy a nemes lányok hozományában az 1835-1848 közti periódusban azért csökken a derékalj héjak száma, mivel ekkorra már csupán a díszített huzatokat jegyezték fel a kelengyékbe. Mivel a párna (vánkos) a vetett ágy szerves tartozéka volt, így nem véletlen, hogy a hozománylevelekben ennek is fontos szerep jutott. Akárcsak a derékalj esetében, egy kivétellel minden kelengye tartalmazott néhány párnát. Elemzett korszakunk elejétől fogva kétfajta párna van a kelengyék többségében: nagy- és kispárna. A párnaszám ugyan valamelyest a szülők anyagi ál18. kép. Kézdivásárhelyi bokály, 19. század eleje. Székely Nemzeti Múzeum lapotától függött, mégis kiemelnénk, hogy voltak olyan minimumok, amelyet - úgy tűnik - minden szülőnek illett megadni. A nemes és honorácior lányok mindannyian minimum 10 párnát kaptak szüleiktől. A cívisek 9 nagy és 2 kicsi, 1835 után pedig általában kb. 12 nagy és 3 kispárnát vittek magukkal. A lovas és gyalogkatonák tárgyalt periódusunk kezdetén 6-8, 1835 után 12-14 párnát kaptak szüleiktől. Ezesetben is általános elvnek tűnik, hogy két párnahajat is adtak a párnákra. A párnahuzatok díszítésére, anyagára vonatkozó leírások kissé részletezőbbek, mint a derékaljhuzatok esetében. Külön érdekességként kiemelném, hogy nem pusztán a nemesek, honoráciorok, cívisek, de még a lovas katona lányok tárgykészletében is feltűnik a selyemhuzatú párna. Ez legtöbbször nem a színes selyemszállal hímzett darabokat, hanem a selyemszövettel díszített párnákat jelölte. Egy kézdivásárhelyi cívislány 1809-es hozományában 3 madaras selymes párnát említenek, néhány esztendővel később, 1837ben szintén selyemmel kivarrott párnát emlegetnek Kézdivásárhelyen. E két adat a színes selyemszálas, ún. úrihímzések elterjedésére mutat rá. Egy 1835-ös futásfalvi lovas katona hozománylevél 36 párnahuzata közül 2 kartonból készült, 2 darab selymes volt, 2 tászlis, 2 fejér tótos,
