Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

GAZDA KLÁRA: Nemzetiségi település a moldvai magyaroknál

bágyfelszabadulás utáni viszonyok elfedhették a korábbiakat. A STAHL-tól olvasottak szellemében valószínűsíthető, hogy az egykori részes hagyományok a jobb ágy faluban, majd a kapitalizálódó Szabófalván folyamatosan továbbéltek: a falu- és földközösség intézménye e jobbágyfaluban még a jobbágyfelszabadulás után is továbbműködött. Az 1864-es földosztás egyenlőtlen osztású, alapja az igaerő nagysága: gyalogos gazdának másfél, két ökrösnek két, négy ökrösnek négy hektárt adtak. A maximum „kéccáznyolc rud" föld volt. Hatökrös gazda nem volt Szabófalán. Figyelemre méltó a falut körülkerítő határkert, továbbá földközösség intézményének erdélyivel való hasonlósága. Mit mond e kérdéskörről a helynévanyag?

188 A falurész-nevek közül a Balázsok, valamint a Bogdán helynév érdemel figyelmet. Utóbbi zsitárkapu és kút neveként is szerepel. A Balázsok falurész kijáratánál volt a Balázsok kapu. A falutól északra eső szántóföldeket Balázsok helyének nevezték. A falurészt a mező felől kerülő neve pedig Balazoki út. Mindez nemzetségi belés külterületre utal. Valóban, HALÁSZ Péter is megemlíti, hogy „az vult a legtöbb család." A Balázsok egyik nagy térségén, a Balazoki keresztnél búcsút is szoktak tartani. E falurész régen Lökösfalva néven önálló falu volt a románvásári püspökség területén, aminek lakóit, egy 1458-beli oklevél értelmében, Stefan eel Mare „felmenti mindenféle adó és piaci vámfizetés, igás robot és a hatóságoknak végzett munka alól" függetlenül attól, hogy milyen nyelvet beszélnek.

189 Családcsoportos házcsoportra utal a Székelyeknél, a Csorba és a Darzu utca is. Talán családi birtoklású szántót sejtet a Sászárjánosznál, Baláj tarlója, Derearu (tarlaua), Zsenika tarlója. A lót szóval képzett helynevek: Nagylútak, Nagyljutak: Nagylótok, Antocs lóturile, Bak(u)ska (loturile), Perka (loturile) nyilas osztásra mutathatnak (lot ='kisorsolt'),

190 vagy annak a sorsszerűségét jelzik.

191 A Rudak egészen biztosan földosztáskor jutottak a családok birtokába. A Perka családnak a helynevek szerint malma és kútja is volt, ami csak módos, szabad embereknekjárt ki, akárcsak a kocsmatartás joga is.

192 De sem a malomnevek - An ta lka Józsi molma, Antonescu malma, Klámpa malma, Minuc Józsa malma, Susán Péter malma, Rab Demeter malma, Pityiske Dzsörzs molma, Rab Mihály és Leon malma, Varga Györgyi malma - sem a kocsmanevek - Baba Demeter korsmája, Bretán György korsmája, Brisl Ferentsz korsmája, Grek Stefan korsmája, Petricske Demeter korsmája, Rob Miháj korsmája, Tue Demeter korsmája - keletkezési korát nem tudjuk. A helynevekből megismert családok közül minden bizonnyal régiek az Antal (1646-48, 1802), Antohi (? 1820), Bakuska (1820), Perka (1820), Minusz (1820), Susán (1772, 1820), Rab (1820), Piterke (? 1820), Székely (1646-48), Varga (1646-48, 1772, 1820)

193 . Ebből persze, nem következik, hogy az említett helynevek jobbágyfelszabadítás előtti örökbirtokra vonatkoznak, és az sem, hogy a telkek és külső határbeli földek családi részek szerint lettek volna felosztva. Csak egy biztos: a kolostori tulajdonba került falu lakói továbbra is földközösségi alapon szervezték életüket és földhasználatukat, dézsmával és robottal fizetve felettes uraiknak. III. D2. Onyest Onfalva első fennmaradt írásos említése 1436-ból való, amikor 7 más falu mellett Dan Mezehna tulajdonába kerül.

194 Egyik részét már 1458-ban Lábasfalvaként említette egy oklevél,

195 ami arra vall, hogy már a 15. században is magyarok élhettek itt. 1458 december 14-én Çtefan eel Mare megerősítette a Mariska Negri

lä feleségének az adományát, aki Onesti falut a Besztercei kolostornak adományozta. 196 Szabadparaszti (rázes) birtokok a későbbi időkben a környéken főleg román kézen maradtak meg, az 5 km-nyire fekvő Kőkereszten,

197 Borzesti falu egyik részén, míg e falu másik része már a 15. században fejedelmi birtok, klekâs falu. Az 1820-as években Onyest legnagyobb birtokosa, Alecu Asian főkapitány Sandu Stürza uralkodótól kieszközölt egy adománylevelet, amelynek értelmében a birtokán egy vásárhelyet alapíthat.

198 Mit tudunk meg a helynevekből? A régi faluhely a Aoíban, az Ojtoz egy kanyarulatánál volt. Ez két részre tagolódott: Alsó-Kótra és FelsőKótxdi. „A Kótban gödörben laktunk. Az Aszlam onnan a szőlők aljáról hozta bé, hogy kerítsenek, s bé es kerítették az új helyüket kőkertvel." Tehát a falut kőkért, erődítés övezte. Család es oporto s településre vall a Baric

199 helynév. Ez a falu régi, a templom és temető közelében elhelyezkedő elmaradott részét jelöli. E családról egy gödröt (Baricz göbéje) és egy egykori, kövekkel kiépített forrást (Baric kútja) is elneveztek. KOS Károly valószínűleg helyszíni gyűjtésre támaszkodva említette, hogy itt „a tőké-