Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 19. (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága közös kiadványa, Szentendre, Győr, 2006)

KUTATÁSI FELADATOK

KUTATÁSI FELADATOK Összefoglalásunk nem lehetett teljességre törekvő. Számos, kevéssé tisztázott részt elhagytunk, bizonyos kérdéseket pedig a terjedelem mérséklése miatt mellőztünk. Az elkövetkező esztendők feladatainak vázolása nélkül azonban úgy érezzük, nem zárhatjuk le tárgyalásunk menetet. Altalános törekvésünk lenne a gyűjtéseink során fokozódó mértékben tapasztalható átalakulásoktól ösztönözve, minden rendelkezésre álló erővel a témánkra vonatkozó, lehető legteljesebb, műszakilag pontos rajzi dokumentáció készítése. Lassan a történeti szempontból legfontosabb sajátságokról csak leírásaink, jobb esetben fényképeink maradnak. A műszaki pontosságú dokumentációra kell a jövő kutatásainak támaszkodnia, hiszen nem marad fent a ma még tanulmányozható emlékanyag legjelentősebb része. A lakóházak vonatkozásában szükséges lenne az ágasfás, szelemenes házak változatait rögzíteni, valamint a még fellelhető tüzelőszerkezeti maradványokat. Törekednünk kellene a tematikailag teljes műszaki rajzgyűjtemény létrehozására. A kiegészítendő lakóházanyagon kívül a pajták, pincék, kamrák és egyéb melléképületek rajzi rögzítése, elemzése szintén kikerülhetetlen feladatunk. Kutatásainkat, elemzéseinket el kell végezni a jelen feldolgozáshoz hasonlóan az előbb említett gazdasági építmények vonatkozásában is. A pajtákra vonatkozóan, máris szép anyag gyűlt össze. Adataink világosan bizonyítják, hogy a pajta használatát makro- és mikroklimatikus tényezők indokolták. Sajátos, hogy a Győr és Komárom közötti térségben kevés a pajta, a peremtájak felé azonban minden irányban felszökik a számuk. Típus tekintetében a talpgerenda nélküli, gerendavázas, szelemenes tetőszékű pajták terjedtek el. Alaprajzilag két fő típust lehetett megkülönböztetni: a terület déli felén a pajtákat kereszttengelyük szerint osztották három részre. Kapujuk a kereszttengelyben állt. Sokszor középütt széles előcsarnokkal, „nyakkal" egészítették ki a középső részt. Az északi oldalon azonban ezzel ellentétesen a pajtákat hossztengelyük szerint osztották három részre. Mindkét típusnak számos építőanyagtechnika szerinti változata van, melyek felderítését jórészt elvégeztük. A nemzetközi, szomszédnépi kapcsolatokat is feltárhattuk. A déli, hossztengelyes típus az osztrák területeken követhető, az északi pedig a szlovák és morva területekről mutatható ki. A kérdés tanulmányozását olyan archaikus építőtechnikai sajátosságok is sürgetik, mint például a nádfalak. Számuk a szocialista átszervezés óta egyre csökken. Műszaki dokumentálásuk a lakóházakhoz hasonlóan fontos kötelességünk kell hogy legyen. Terepmunkáinkban elsősorban az északi típus felderítését kell szorgalmaznunk egyelőre, mivel nem volt alkalmunk csehszlovákiai tanulmányútjaink során e témára kitérni. Figyelmet érdemelnek az egyes körzetekben divatossá vált kőpajták (Sopron környéke), kő- és vályogpilléres pajták (Komárom). Részletes vizsgálatokat kell végezni a különálló kamrákra vonatkozóan. FEL Edit feltételezése szerint szerepük korábban a közelmúlténál lényegcsen nagyobb volt. Szükségesnek látszik a pincék rendszerezése és elemzése. A tárgytörténeti szempontból sem jelentéktelen nagyszámú lyuk- és verempincén túl a présházas pincék gazdag változatát vehetjük vizsgálóra. Sajátságos és figyelmet érdemlő jelenség, hogy a magyar és a morva területek pincetípusai mennyire azonosak. Államvizsgái szakdolgozatomban is regisztrálhattam e tényt, azóta teljességgel megerősödhettem véleményemben, 1965 évi csehszlovákiai tanulmányutam VAJDIS és MÁCEL monográfiája, FROLEC leírása (Vinohrady stavby) egybehangzó, ilyen értelmű tanulsággal jártak. Nagyok az elvégzendő feladatok a kisalföldi népi építkezés technológiájának feltárása során. A talpgerendás sövényszerkezetektől a gerendavázas nádfal-szerkezeteken át a sár-, tömés-, vályog- és kőfalakig számos, irodalmunkban kellően nem tárgyalt építéstechnikai sajátosság van. Ezek az eljárások ma még különösebb nehézség nélkül megörökíthetők lesznek. Az építési eljárások java része még filmen is rögzíthető lenne. A nádazás technikai vizsgálata a sok archaikus eljárás miatt különösen jelentős feladat kellene legyen. A zsúp felhasználási területe is sok figyelemre méltó, vizsgálatra érdemes sajátsággal rendelkezik. Területünk ácstechnológiájának, kemenceépítésének alapos elemzésével országosan is tisz-