Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 19. (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága közös kiadványa, Szentendre, Győr, 2006)

A KISALFÖLDI LAKÓHÁZ TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE

melynek magyarázatát a tetőhéjazat kialakításának technikai sajátosságai adták. A falazott oromzatok között, tájunkra jellemzően, sok a barokkos és a romantikus architektonikájú. Jelentőségük egyébként 1950-ig növekedőben volt. 1950 után a sátortetős épületek száma robbanásszerűen megnövekedett. A kisalföldi paraszti lakóházaknak a városok, mezővárosok szűk kivételét nem tekintve, nem voltak tornácaik. Szélesen kiülő ereszük volt, de ezt nem támasztották alá sem fa, sem téglapillérekkel. A Kisalföld egész területére jellemzőek voltak a bejáratok elé épített boltozatok: „boltok", „gádorok", „hambitok", melyeknek az egyszerű változataitól az ülőfülkés, architektonikusan is gondosan kialakított változaton át a szabadon álló pillérű folyosóvá szélesedő változatig, számos variációjuk volt. Noha az ország egyéb területein is előfordultak, sajátos építészeti megoldásaik kifejezetten a Kisalföldre vagy a vele közvetlenül szomszédos területekre voltak jellemzőek. A KISALFÖLDI LAKÓHÁZ TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE A Kisalföld területére vonatkozóan - akár összefoglaló, akár résztémákat feldolgozó munkákat keresnénk -, nincsenek történeti, régészeti tanulmányok. A kisalföldi lakóház történeti fejlődésének megragadása különösen nagy nehézségekbe ütközik. A múzeumokban sem Magyarországon, sem Csehszlovákiában nem folyt rendszeres és tervszerű, középkori falvakat feltáró régészeti kutatás. A csekély számú középkori leletanyag java része szórványokból, leletmentésből származik. Hiteles feltárások alig történtek. A korábbi kutatások eredményeként begyűjtött tárgyak nem kis részét tévedésnek köszönhetjük, a középkori kerámiát, kályhaszemeket római koriaknak tekintették a lelkes gyűjtők. A hiányosságok dacára is vázlatosan megkísérelhetjük a házfejlődés kisalföldi menetét rekonstruálni. A 10-11. századi lakóházra vonatkozóan biztos támpontunk van NOV AKI Gyula ásatása révén. Répcevisen a Tiszalökrázompusztai lakóházakhoz hasonló, földbeásott, belsőkemencés házat tárt fel. Noha az általunk vizsgált területektől kissé távol esik e lelőhely, az Esztergom és Visegrád mellett feltárt hasonló korú és hasonló szerkezetű lakóházak (melyek sajnos nincsenek publikálva), megengedhetővé teszik azt a feltevésünket, hogy a Kisalföld honfoglalás kori és államalapítás kori lakossága ismerte és alkalmazta a földházakat, s bennük kemencés fűtést alkalmazott. Ebből következik az is, hogy a kisalföldi lakóház az ország egyéb vidékéről is ismert típussal azonos, a fejlődés tehát közös alapokon nyugszik."

9 A kései középkorról még ennyit sem tudhattunk meg. Vidékünk lakáskultúrájára csak egyes szórványleletek utalhatnak. Ezek alapján azonban egyelőre nem tudunk feleletet adni arra, hogy közülük melyek voltak paraszti használatúak. A késő középkori edények mellett kályhacsempék, csupros, persely- és tálalakú kályhaszemek is szép számmal előkerültek mind Győrött, mind Magyaróvárott. Vannak csempetöredékek is.

120 A mosonmagyaróvári Hansági Múzeumban lévő középkori kályhaszemeket a lelkes, műkedvelő múzeumszervezők római ivókupáknak gondolták, de mindenesetre gondoskodtak megőrzésükről. Nezsiderből, a történeti Mosón megyéből kerültek elő belül zöld színű, mázas, kívül mázatlan, öblös, váza alakú edények. Külső oldalukon, öblükön kis hurka fut körül. Szájukon viszonylag széles, hullámos felületű perem van kialakítva. A perem vízszintes síkban van. A perem is zöld mázas, mint a belső. E típus előfordulása azért is figyelemre méltó, mert újabban a hazai kutatás török eredetűnek tekintette, bár a nezsideri lelőhelyről nem tudtak.

121 A Kisalföld északi részéről, SZŐKE Béla szóbeli közléséből tudomásunk van arról, hogy az érsekújvári múzeumban szép számmal voltak tálszerű, feketés, szürkés mázatlan kályhaszemek Nyárhíd középkori falu lelőhelyéről. Ez az anyag azonban a második világháború végén bombatámadás következtében elpusztult. Belo POLLA szlovák régész (Pozsony, Szlovák Nemzeti Múzeum) a pozsonyszentgyörgyi leletmentésből származó csupros, valamint háromszögletű, áttört csúcsos kályhaszem