Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 19. (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága közös kiadványa, Szentendre, Győr, 2006)

A TELEPÜLÉS

kult ki. Szinte mindenütt fellelhettük a magukban álló dűlőutakhoz, horhosokhoz alkalmazkodóan laza sorokba rendeződött magányos pincéket, amelyek építettek, vagy partba vájtak lehettek, jelezvén a szomszédos területeken komplex gazdálkodást folytató, a szőlészetet kiegészítő foglalkozásként gyakorló paraszti birtokosok jelenlétét. Másfelől elszórt esetekben barlanglakásokat, vagy épített, a helyi általános paraszti gyakorlatnak megfelelő, teljes értékű lakóházakat találunk, jelezvén a speciális szőlészeti gazdálkodást, vagy az ezzel párosuló ingázó, kétlaki életmódot. Egyes községek szőlőhegyi szórványai a jó közlekedési lehetőségnek megfelelően a győri üzemek munkaerőtartalékát adhatták, s fejlődésük ma már az ipari alvótelepeké, mintsem hegyközségi szórványoké (Ménfő, Csanak, Kisbarát, Nagybarát, Nyúl, Ecshegyek jó példák erre). Korábban ezek önálló szórványtelepülésként éltek, ahol törpebirtokos, szőlészkedő lakosság adta a népesség nagy részét. A filoxéra miatt jelentős mértékben megfogyatkozott a szőlőterület, sok helyütt alig maradt szőlő. A szántóterület aránya növekedett, a városhoz közel fekvő falvakban pedig a málna monokultúrás termelése foglalta el a szőlő helyét. A hajdani szórványok dűlői zárt utcákká rendeződtek. Sokszor zártabb utcaképük van, beépítésük sűrűbb, mint a szomszédos, sok évszázados községnek. A szcSlőterület telepei közt helyük van az uradalmi, nagyterületű szőlőbirtokok központi telephelyeinek, melyek egykor dézsmaátvevő és feldolgozó helyek voltak. Különösen pedig Győr környékén jelentős típus a városi nyaralóké. A múlt század során a győri polgárság szőlőiben pihenőházakat épített. Ezek, különösen a ménfőcsanaki, baráti hegyen maradtak meg szép számmal. Gyakorta ezekbe húzódtak vissza a városból a deklasszálódó elemek. A gyorsabb vasúti közlekedéssel, automobilizmussal a bakonyi, balatoni területek kedvezőbb, sokoldalúbb adottságaik révén elhódították a közeli szőlőtermelő lankák üdülőit. A Kisalföld szórványtelepüléseivel, szőlőbeli szórványaival érdemes foglalkozni, mert kivételes lehetőségek adódnak a hagyományos, paraszti szórvány ipari agglomerációvá válásának megfigyelésére. Győrön kívül Komárom és a mellette fekvő Koppánymonostor esete említhető, de szomszédos szőlőhegyeinek Pozsony is hasonló szerepet adott. Egyelőre csak a probléma felvázolását tartottuk feladatunknak. A települések morfológiája A Kisalföld területén a települések formai és térbeli képe - a sok helyi sajátosság ellenére is - rendkívül egységesnek mondható. Néhány alaptípus variációjára vezethetők vissza településeink alapvonásai. Helyszíni építészeti kutatásaink során mindig figyelemmel voltunk a település morfológiai jellegére, két okból is. Egyrészt a falu morfológiai jellege bizonyos történeti, települési, gazdasági hatások kifejezője, másrészt a vizsgált lakóházak csak a faluképbe illesztve, azzal szerves összefüggésükben tárhatók fel teljességükben. Nyilvánvaló, hogy a morfológiai állapot a falu egészét formáló tényezők hatására alakult ki. Vizsgálatainkat azonban egyelőre terepen végzett megfigyelésekre kellett korlátoznunk kényszerű külső okok miatt. A települések osztályozásánál TALASI István egyetemi előadásai, valamint MENDÖL Tibor kézikönyve alapján dolgoztam. A kisalföldi települések morfológiai jellemzése során csak egybeltelkű településekkel foglalkozunk.

73 Úti falvak A kisalföldi települések java része úti falu, vagy az úti falu valamilyen továbbfejlődött változata. Középkori okleveles adatokból is kitűnik, hogy területünkön korán számolhatunk az úti falvakkal. KOROMPAY György Öttevény községgel kapcsolatosan mutatott rá, hogy az már 1210-es első említésekor úti faluként jelenik meg

74 (16-17. kép). Ehhez hozzátehetjük, hogy német neve is úti falu jellegre utal: „Hochstrasse". A környék magyar falvainak német neve általában valamilyen, a községre jellemző tulajdonságból, jellegzetességére történő utalásból származik. Jó példa erre Börcs község esete, ahol a középkori templom mellett a török kor alatt erődítménynek használt kerek torony van, s a német népi neve a községnek „Rundturm". A Kisalföldet is elérő török harcok miatt kialakult általános európai közérdeklődés kielégítésére számos települési látkép készült a 16. században. A győri ábrázolások közül az egyik legszebb két úti falu látképét is megőrizte. 1596-ban a részleteket is érzékelhető távlati képben ábrázolta Révfalu és Pataháza hajdan önálló szigetközi településeket, melyek a győri hídfőben feküdtek.

75 A mindegyik település