Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
VASS ERIKA-VALKONY KÁROLY: Napsugaras házak a Dél-Alföldön
A motívum újjáéledése - új házak a közelmúlt és napjaink építészetében A 2000-es évek első felében fellendülő építési kedv - amely sajnos többnyire nem az építészeti minőséget hozta előtérbe - meglepő módon új, napsugaras motívumot hordozó házak létrejöttét segítette elő Szegeden és környékén. Míg az elmúlt 30-40 évben elvétve építettek ilyen épületeket, az utóbbi években különösen Alsóvároson figyelemre méltóan megnövekedett a számuk; előbb-utóbb meghaladja a régiekét. Az ország más vidékein ritka jelenség, hogy egy helyi, a népi építészetben használatos korábbi motívum napjainkban felbukkanva tovább éljen, sőt tetszetős formaként alkalmazva átlényegüljön, és a díszítő funkción túl egy területhez tartozás jelképévé váljék. 109 A napsugaras motívum újjáéledését tekinthetjük az identitás külsődlegességekben megnyilvánuló jegyének. Míg eleinte művészek, tudósok készíttettek házukra napsugárdíszt, addig napjainkban - talán a korábbi példák hatására - a városrész kultúrája iránt érdeklődők szélesebb köre is alkalmazza. A napsugaras forma használata - sok más építészeti motívumhoz hasonlóan - időben és térben is folyamatosan változott. A változás részletes bemutatását mellőzve is megállapítható, hogy a napsugárdísz a szerényebb megoldásoktól (Szeged, Bem utca 25., Kisfaludy utca 3.) a mívesen kialakított, összetett mintázatok közvetítésével (Szeged, Csaba utca 34., Liszt utca 4.) a jellé egyszerűsödő formáig (például vakolatdíszes házak, szárazkapuk). Ez a leegyszerűsödés - mint tartalmi sűrítés nem változtatta meg a motívum felismerhetőségét, értelmezhetőségét. Ezáltal vált lehetségessé, hogy - kortalanná válva - rácáfoljon az eltűnését sejtő jóslatokra és más korban, más építészeti környezetben is felhasználható legyen. A napsugaras házak utóbbi években bekövetkezett reneszánszát megelőzően is megépült egy-egy új napsugaras oromzatú épület. Legtöbbjüknél az építtető és a tervező arra törekedett, hogy hűségesen kövessék a régi faoromzatok formálását, s így legyen az új épület „igazi" napsugárdíszes ház. 1979-ben még ritkaságnak számított, hogy egy új lakóépületet a helyén állt napsugaras ház alapján építsenek meg. A Szeged-Szőreg Szerb utca 60. számú épület építtetője Péter László irodalomtörténész, tervezője Takács Máté építészmérnök volt. Az építtető és a tervező eleinte az öreg házat szerette volna megmenteni, de végül is annak rossz állapota miatt ez nem volt lehetséges. Az új épület utcai részének tömegformálása megegyezik az eredeti házéval, más vonatkozásban viszont követi a keletkezésekor divatos építészeti irányzat letisztult formavilágát. Az új napsugaras oromzatot a tégla oromfal előtti faburkolatként egy helyi asztalos készítette a régivel azonos rajzolattal. 17. kép. Szeged-Szöreg, Szerb utca 60. 18. kép. Szeged, Dorozsmai út 59. A mai épületek többsége azonban - igazodva a kor igényeihez - jelentősen eltér a régi házaktól. A megváltozott komfort jelentősen nagyobb belső tereket és más helyiségstruktúrát igényel. Az épületek méretei növekedtek és műszakilag is megváltoztak. Az alkalmazott újabb (például tetőtéri) beépítési módok, a mai szerkezeti megoldások, építőanyagok miatt más arányok, más formák jellemzik korunk
