Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
DEMETER ISTVÁN-MIKLÓS ZOLTÁN: Nyikó menti díszített tetőcserepek
de akárcsak a zsindely esetében, korábbra datálható alkalmazása. 24 Az utóbbi két (fa) anyag sem tudta harminc évnél hosszabb ideig hatékonyan óvni az épületeket. A különböző anyagok használatakor kénytelenek voltak a tetőszerkezeteket is átalakítani. Sok esetben pontosan a régi munkálatok nyomai által szerezhetünk tudomást az előzetesen használt fedési módok jellegéről. A könnyen előállítható, hosszú életidejű, hatékony tetőcserepek alkalmasnak mutatkoztak, de a régi héjazat lecserélése nem történhetett meg a tetőszerkezet konszolidálása nélkül. Annak ellenére, hogy természetes fejlődési folyamatnak tűnhet a növényi eredetű anyagokról az égetett agyagcserepekre való áttérés, nem minden esetben történt így. A megrongálódott, lerombolt vagy felégetett, cseréppel fedett épületek (pl. templomok) közül sokat újból zsindellyel vagy drániccal fedtek, ugyanis a cserépvásárlás sokszor egy egyházközösség részére is óriási anyagi megterhelést jelentett. Téves a magyar néprajztudománynak azon felfogása, miszerint cserépfedésre vonatkozó adataink csak a 17. századból (1637-ből) állnak rendelkezésünkre. 25 A régészeti, ikonográfiái és nyelvészeti adatok tanúsága szerint Erdély területén az ókori római cserepek mellett bizánci és újabb nyugat-európai típusok is feltűntek. Ezekről való értekezés jelen esetben nem megalapozott, hiszen semmilyen kontinuitást nem mutatnak a későbbi, lokális jellegű műhelyekkel. A Keresztúr-fiúszéki régészeti ásatások, a kúpcserepek használatáról újabb adatokat tártak fel. A Nyikó menti falvakhoz közeli Szentábrahámon már a 15-16. századokban késő középkori kúpcserepek borították a tornyot. Több rácsmintás, vörös festésű 26 darab is kikerült közülük, de találtak (gótikus épület fedésére szolgáló) hódfarkú, makkos felerősítésű tetőcserép-darabokat is. Az 1770-es években végzett javításokra vonatkozó feljegyzések tanúsága szerint a cserepek pusztulása után, anyagi okok miatt, a fedést újból csak zsindellyel tudták megoldani. 27 Az sem volt idegen eljárás, hogy lebontott épületek tetőzetét egyes más ingatlanok fedésére használták fel, ilyenkor természetesen nem fordítottak különösebb figyelmet arra, hogy minden cserép egyazon típusú legyen. Az egykori nagyváradi püspöki palota fedésében alkalmazott cserepekről a régészti leletek és az ikonográfia tájékoztat. A kiemelt jelentőségű épületet feltehetően már a 14. században égetett cserepekkel fedték. Itt többnyire kúpalakú cserepek kerültek felszínre, a díszítések viszont a legváltozatosabbak lehettek. Némelyiket teljesen, másokat csak részben borították barna és sárga zománcréteggel, továbbá keresztek 28 és egyéb mértani idomok is megjelentettek a felületeken 29 Nem ez az egyedüli ismert példa, ahol ötvözték a mázas és máz nélküli cserepeket, hiszen alvinci és szebeni épületeket is ugyanilyen változatosan fedtek. A kúpcserepek a 14. században szélesebb körben elterjedtek, ekkor még természetesen a paraszti porták egyike sem tudott hasonló megoldást alkalmazni, de az egyházi építmények, templomok, kolostorok, a földbirtokosok épületei már szép számban voltak cseréppel fedve. Egy századdal később más típusú cserepek is felbukkannak, éspedig a pikkely alakú és a hódfarkú formák. Ezek makkos felfüggesztésűek voltak, de elterjedés szempontjából az előzőhöz képest jóval szűkebb körre korlátozódott. A zöld mázzal borított pikkelyes cserepek központjául valószínű Szeben város szolgált, ahol a templom és a városháza is ezzel a típussal volt fedve. 30 Ennek bizonyítását hívatott alátámasztani egy 1545-ben keltezet megrendelés is, melyben Izabella királynő a város műhelyéből több ezer cserepet rendelt. 31 Ugyanakkor több szász templom is részesedett a szebeni központ termékeiből, azonban számunkra leginkább azért fontosak ezek az adatok, mert bizonyítékul szolgálnak arra, hogy ezek a cseréptípusok honosodtak meg legelőbb az általunk tárgyalt területeken is. 32 A fentebb említett Szentábrahám közvetlen szomszédságában, Csekefalván végzett régészeti ásatások hasonló, de ugyanakkor más típusú (késő középkori jellegű, vastag) cseréptöredékeket tártak fel. 33 A levéltári források tanúsága szerint, a 8. században Háromszéken több templomtorony vagy iskolamesteri ház fedéséhez használtak mázas tetőcserepeket. 34 A széleskörű elterjedésre jóval később került sor. A liturgikus építmények mellett, fokozatosan a városi épületeken, főúri és várépítkezésekben jelennek meg a cserepek. 35 A 18-19. századok fordulóján már több faluban (Nyikó mentén is) megjelennek az első cserépverő műhelyek, melyek a kisnemesi, földesúri és jómódú paraszti igé-
