Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

CSILLÉRY - KONFERENCIA - DANÓ ORSOLYA: K. Csilléry Klára öröksége a Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológiai Tanszékén

szabású asztal. Eljutott az ily módon megszerkesztett asztal egészen a parasztházakig. Az a parasztházbeli asztal, amit a magyar néprajzi emlékanyagban például a torockói asztal képvisel, mint ez a példány 1893-ból (Budapest, Néprajzi Múzeum), ennek a 13. századi asztaltípusnak a leszármazottja. Hasonló utódok nálunk másutt is megtalálhatóak voltak, így a Tiszántúlon többfelé, de még a Dunántúlon, és természetesen más országokban is. A maga korában jelentős újítás volt, hogy nem a bakokra kellett ráfektetni az asztallapot - nem kellett behozni, összerakni, azután újra szétszedni - ez stabilan állt. Ezek a deszkalábú asztalok hevederrel voltak összekötve: itt most olyan asztal látható, amelyen a heveden nagyon magasra tették, ámde idővel rájönnek, hogy úgy praktikusabb, ha a hevedert lejjebb helyezik el. Mivel kezdetben még hozzá voltak szokva az asztal étkezés utáni szétszedéséhez, az asztalokat készítő mesterek a hevederek végét átvezették a deszkalábon túlra és ott egy-egy ékkel leszorították. Ezt nevezik oldható kötésnek; a szakirodalomban biztosan fognak ezzel a kifejezéssel találkozni. A későbbiekben ez azonban már csak dekorációs elem, mivel az ily módon megalkotott asztalt már soha nem szedik szét, állandó eleme lesz a lakásnak. Ez az asztal a celanoi lovag házában, ellentétben az előbbiekben bemutatott, márványlapos díszasztalokkal, teljesen le van takarva, hasonlóan a szétszedhető, bakos asztalokhoz. Különleges és a régebbi gyakorlatot idézi viszont, hogy az ezt borító abroszhoz külön varrták hozzá, díszöltéssel, a redőzött szélt, amelyet az asztalvégeken kék pamutszövéses csíkok díszítenek. z\z abroszon egyetlen kés, kerekded cipók és a jobb szélen talán egy hasonló formájú vágódeszka. Bizony a formai azonosság könnyen megtéveszthet, könnyebb a felismerés, ha a látott kerekded formát bevágás osztja, egy vágás vagy - általában - két, kereszt alakú vágás; az ilyen biztosan kenyér. Két üvegpohár is van az asztalon, ez sem volt mindenki előtt, a késekhez hasonlóan. A két kancsó is üvegből készültnek látszik. Nincs mit csodálkozni: az 5. század óta javában működtek üvegművesek Velencében - 1271-ben foglalták írásba a céh szabályait -; a mesterség tűzveszélyessége miatt telepítették ki az ipart innen 1292-ben Murano szigetére, ahol a mai napig található. Üvegnemű mellett cserép sótartók és mártásos csészék is láthatók a celanoi lovag asztalán. A feltálalt hal pedig kerek deszkalapon van és nem tálon. A mi szemünkben ez a tálalás talán 3. kép. Naumburgi Mester: Utolsó vacsora, dombormű, 1249-1260, Péter-Pál-dóm, Naumburg kissé kezdetleges megoldásnak tűnhet, de akkor ez előkelő helyen is megfelelő lehetett. Az előbbiekben említettem az abroszt, amivel jobb letakarni a hevenyészett asztalt, szinte egészen a földig. Ez a németországi, naumburgi dóm nyugati kórusának 1240 körüli, Krisztus szenvedéstörténetét megjelenítő domborművei egyike, az Utolsó vacsora ábrázolásával. A bakokon nyugvó asztallapot itt tehát az elmondott módon leplezték, teljesen leborítva egy szőttes abrosszal. Számunkra szerencse, hogy megmaradt a mű eredeti színezése (a középkorban a szobrászati dísz színes volt, de csak kevés helyen maradt meg az eredeti festés), és így láthatjuk, hogy a vásznat beszőtt kék fonállal díszítették: két-két keskenyebb közt egy szélesebb csík képezte sávokkal. Az alkotó az erőteljesebb hatás kedvéért a főszereplőkön, a Júdásnak a kenyeret átnyújtó Krisztuson túl, csökkentette az apostolok számát. Támla nélküli zsámolyokon ülnek, vörös párnák vannak rajtuk. Az asztalon két közös tál; az ekkor még igen általános fatálnak gondolhatjuk. Az az egyetlen ivóedény, amit a Krisztus balján ülő apostol éppen a szájához emel, gömbölyded, erősen hasas formája alapján ítélve, ugyancsak fából készült, esztergályozott példány. Úgy látszik, a nagy gömbölyű kenyér felszeletelése a résztvevőkre van bízva; a két már levágott karéj mellett ott fekszik a kés. (részlet a CD-ROM Európa: Asztal és teríték fejezetéből) A képek leírása, interpretációja jelen esetben, mint látjuk, egy-egy tárgyi rendszer ismertetését jelenti, amely az egyes tárgyak értelmezésén túl, azok egymáshoz való kapcsolatát is feltárja, valamint utal azok előzményeire, elterjedésére, más korokban és kultúrák-