Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

CSILLÉRY - KONFERENCIA - KISS MARGIT: „Szökrönyök Sumonyból és Cserdiből" - K. Csilléry Klára tudományos munkásságának kezdetei

városi múzeum, és a Néprajzi Múzeum gyűjteményeit. Az időpontot (1946-ot) figyelembe véve, ideálisnak egyáltalán nem nevezhető körülmények fogadták őt mindkét helyen. A csekély számú és részben adatolatlan, ládák komoly hiányosságra hívták fel figyelmét, amelyet a dolgozatban így fogalmazott meg: „Hiába kérdezném, hogy mi a cserdi-sumonyi szökröny helye a magyar szökrönyök közt, mert ezt a kérdést csak felvetni tudom, de megoldani nem. Hiszen még azt sem kérdezhetem, hogy mi a szerepe a baranyai szökrönykultúrában. Múzeumaink jobbára tervszerűtlenül összeszedett anyaga nem adhatja a baranyai szökröny-kultúra még vázlatos képét sem. Felkutatásra váró terület ez."

14 A kitűzött feladatot megvalósította, mert ha csak a saját házunk táját nézem is, a későbbi évtizedekben a baranyainál lényegesen tágabb körű, módszeres gyűjtései nyomán 37-ről százas nagyságrendűre szaporodott a Néprajzi Múzeum ácsolt ládáinak száma, a változatok sokoldalúságát szemléltető tárgysorozatokkal, és a kormeghatározást segítő datált darabokkal gyarapodva. További problémaként merül fel a dolgozatban a ládák készítésének kérdése. Sem a külföldi, sem a hazai idevágó irodalom szűkszavú, pontatlan leírásai nem vitték közelebb annak a később megfogalmazott kérdésnek a megválaszolásához, hogy hol is található az ácsolt technika helye az egyéb bútorkészítési módok közt, és hogy ez az előállítási mód milyen jelentőséggel bír a bútormúvesség egészének történetében. Az egykori készítők és készítési helyek felkutatására tett hiábavaló próbálkozásai után, a dolgozatban még csak a szökrönyökről leolvasható felépítésbeli jellegzetességeket és készítési sorrendet írhatta le, igen jó megfigyelőként. Az alapvető hiányt pedig pótolta 1948-ban, amikor eljutott Szuhahutára, ahol később, a hazai és európai bútormúvességet kutatók szerencséjére első és utolsóként, alkalma volt filmen is megörökíteni az ácsolt láda készítésének folyamatát.

15 Elmélyült filológiai munkát tükröz a dolgozathoz felhasznált magyar, német, francia és svéd nyelvű irodalom, amely széles skáláját vonultatja fel a különböző tudományágaknak: nyelvészet, régészet művészettörténet, művelődéstörténet, néprajz. Mindezek, az akkoriban hozzáférhető irodalmak azonban újabb hiányosságot jeleztek számára: „Ugyanígy nem tudnám mivel összehasonlítani sem, még ha az egész baranyai anyagot ismerném is. Magyarország többi szökrönyéről is alig írtak eddig. Az annyira változatos és eleven díszítésű palóc szuszékról sem jelent meg összefoglaló munka. Az erdélyi szökröny díszítéséről egy kiadatlan dolgozaton kívül még semmi. A külföldi szökrönyöknél sem jobb a helyzet. Mindez felkutatásra, összefoglalásra vár."

16 A feladat rá várt és az összegző monográfia „Az ácsolt láda" címmel, már a készítésmód pontos ismeretében készült el, 1950-ben előbb francia,

17 majd 1951-ben magyar nyelven.

18 Utoljára maradt a cserdi-sumonyi szökrönyök díszítményeinek elemzése, amelylyel ugyancsak úttörő munkát végzett a néprajztudomány számára a Képzőművészeti Főiskola végzős hallgatója. Osztályozó, csoportosító munkájának mai napig gyakorlati hasznú hozadéka, hogy következetesen leírhatóvá tette az ácsolt ládák motívumait, kompozícióit. De a díszítmények törvényszerűségeinek vizsgálata ennél messzebb menő eredményekhez vezetett. Például az évszám nélküli darabok kormeghatározásának lehetőségéhez. Két „szíves" szökrönnyel kapcsolatban ezt írja: „A kötetlenebb szív formák - hitem szerint - a barokkos formavilág térhódításával kerültek a geometrikus elemek közé. Ezt a két szíves szökrönyt én, az e vidéken is található barokkos székek, esetleg tulipános ládák hatásának tulajdonítom. Mivel ezek az öregek emlékezete szerint később kerültek a néphez, mint a szökrönyök, így a szíves díszítést is a régi szökröny díszítő kultúra bomlásának lehet vélnünk."

19 A hazai ácsolt ládák és díszítményeik készítésmódja ismeretében, évekig tartó adatgyűjtés után született meg az újabb tudományos eredmény, amely „A magyar népi lakáskultúra kialakulásának kezdetei" című kötetben olvasható. BARCZI Géza nyomán korábban a szekrény szó és tárgy vallon eredete volt az elfogadott. Számos európai és magyar középkori forrásra támaszkodva, CSILLÉRY Klára bizonyította a láda és vésett díszítésmódja elválaszthatatlan összetartozását, kizárva ezzel az ácsolt láda magyarországi átvételének nyugat-európai irányát. És nem maradt hűtlen a Nőipariskolában tanultakhoz sem. Későbbi tanulmányaiban épp a népi szőttesek, hímzések színösszhangját hozza analógiaként, amikor a ládák középkorból megőrződött, régies díszítményeiről ír.

20 Ezt a harmonikus összhangot tükrözik ak-