Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

VARGHA - KONFERENCIA - TÓTH ARNOLD: Vargha László miskolci évei 1950-1952

VARGHA László rövid miskolci direktorságának idejéből a legnevezetesebb, a szakma számára máig emlékezetes és nagy hatású elképzelés a diósgyőri vár melletti falumúzeum koncepciója volt. Az ötvenes években elindult tervezés aztán később, 1966-1970 között jutott előrehaladottabb stádiumba, megvalósulása azonban akkor is és azóta is elmaradt. VARGHA Lászlót miskolci igazgatósága idején állandóan foglalkoztatta egy diósgyőri skanzen megépítésének a lehetősége.

14 Az első terv, amely a múzeum adattárában erről az elképzelésről fennmaradt, már egy évvel távozása után született, feltehető azonban, hogy a korszak legjelentősebb miskolci műemlékes és építészettörténész szakembereként ő is dolgozott már megvalósulásán. Az 1954-es terv a Városépítési Tervező Irodán született, LABODA, HAEKENAST és FÜLE építészek tollából. A diósgyőri vár környékének beépítési tervében szerepeltetik egy népi műemlék épületekből álló együttes létrehozását, közvetlenül a vár melletti utcában.

15 A megyére vonatkozó népi építészeti felmérések és rendszeres kutatások megindulásáig azonban ez az elképzelés nem állott valós talajon. A rendszeres felmérések csak 1966ban kezdődtek el, részben a múzeum munkatársainak, részben a megye építészeinek, részben pedig a Műegyetem tanárainak és hallgatóinak munkája révén. 1970-ig körülbelül száz település épületállományának dokumentációja készült el. Ebben a kutatásban nagy szerepet vállalt VARGHA László, már egyetemi tanárként, a szentendrei szabadtéri gyűjtemény előkészítésének munkálatai mellett. Ekkor, 1966-ban merült fel újra a diósgyőri skanzen megvalósításának szándéka. 1967 januárjában a múzeum néprajzosa, BODGAL Ferenc felmérte a vár melletti Matula utca épületeit, és szakvéleményében nem javasolta ezek megőrzését. Jelezte azonban, hogy a terület kiválóan alkalmas volna áttelepített népi lakóházak elhelyezésére. Ezt követően a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága megbízta VARGHA Lászlót a megvalósításhoz szükséges tanulmányok elkészítésével. Ez 1968-ban készült el, 15 megyei épület áttelepítésének részletes tervével együtt. Ezzel egyidejűleg a megyei tervező vállalat elkészítette a vár környékének részletes rendezési tervét, melyben a skanzen helyét kijelölték. 1969-ben a tervek megvalósítására az Országos Műemléki Felügyelőség, a Miskolci Városi Tanács és a Belkereskedelmi Minisztérium ígért pénzt, sőt az Országos Műemléki Felügyelőség a kivitelezést is elvállalta. 1969ben született egy állásfoglalás a Herman Ottó Múzeumban, amely a múzeum vezető szakmai irányítása mellett óhajtotta a skanzent felépíteni. Ennek megfelelően 1970-ben BODGAL Ferenc és LAJOS Árpád egy újabb tervet készítettek, VARGHA 1968-as munkája alapján. A terv elkészítése során BODGAL rendszeresen konzultált KODOLÁNYI Jánossal és KRESZ Máriával, akikkel egyeztették a Szentendrén és Diósgyőrben felépíteni kívánt épületeket. Ebben a tervben már a fenntartás és az üzemeltetés szempontjai is helyet kaptak, sőt BODGAL Ferenc a megyei tanáccsal megkötendő szerződés egy első fogalmazványát is elkészítette. A történet itt megszakadt, mivel az említett megyei és országos szervek az ígért összegeket nem folyósították, a kivitelezést előbb évről-évre tologatták, majd végleg levették a napirendről. Az elképzelés azonban gyakorlatilag máig jelen van a városképi tervezők gondolkodásában. 1985-ben a „Diósgyőri vár és környéke" című tervpályázatban négy díjazott pályaműből kettőben is szerepelt a skanzen helye.

16 A rendszerváltozást követő évtizedben és az ezredforduló után napvilágot látott rendezési tervekben is előfordul egy népi műemlékegyüttes megőrzése, vagy felépítése a vár közvetlen szomszédságában.