Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

VARGHA - KONFERENCIA - H. CSUKÁS GYÖRGYI: Vargha László Balaton-felvidéki kutatásai

mindig pontosította adatait, feljegyezte az utcanév-, házszám-, tulajdonos-változásokat. Eközben, ha az épületek átalakításáról szerzett tudomást, az új állapot felmérését vagy legalább fotódokumentációját is elkészítette.

24 Az állandó változásvizsgálat során a változásokat előidéző életmódváltást, a fellendülő idegenforgalommaljelentkező újfajta igényeket is jól érzékelte. A pusztulástól fenyegetett épületek dokumentálását minden egyéb feldolgozó munka elé helyezendő, elsődleges kötelességének érezte, amint erről egy írólapra vetett lírai megfogalmazású sorai is tanúskodnak:

25 „A halálos beteg, a halálraítélt hátralévő életét utolsó napjait, óráit azzal a gondos és szakszerű figyelemmel kisérjük, amely majd lehetővé teszi a gondos, szakszerű leírását, elemzését és értékelését a tudomány szakmai és emberi odaadásával, szeretetével. " VARGHA László több évtizedes Balatonfelvidéki vizsgálatai során rendszeresen írta a jelentéseket, javaslatokat az Országos Műemléki Felügyelőségnek a veszélybe került értékes épületek védelmére, megmentésére, s erre vonatkozóan konkrét javaslatokat tett, a kivitelezéshez szüksége részletes dokumentációkat mellékelt.

26 Próbálkozásai sorra kudarccal zárultak, mint ahogy az Akaii népi építészetéről tervezett kiállítás sem valósult meg, amelynek részletes forgatókönyvét, sőt a kiállítandó fotók nagyításait is elkészíttette.

27 A kiállítást az MTA Építészettörténeti és Elméleti Bizottsága 1964-es nemzetközi konferenciájához kapcsolódva képzelte el, de azt követően Akaiiban és Veszprém megye nagyobb városaiban is tervezte bemutatását. A kiállítás addigi kutatásainak összegzéseként nemcsak a falu népi építkezését mutatta volna be, hanem a történeti néprajz módszereivel elért eredményeire támaszkodva a településszintű műemlékvédelemre is ráirányította volna a figyelmet. A kiállításban a talajtani, vízrajzi, erdészeti, közműellátottsági stb. térképek, fotók és a szétszedhető, összerakható didaktikus modellek mellett egy porta, egy ház részletes felmérése és az összes dokumentumtípus (manuálé, ceruza-, tusrajz, pausz, fénymásolat) szerepelt volna mintegy módszertani bemutatóul. A kiállításhoz vetítettképes előadás, ankét is kapcsolódott volna, módot adva a vitára. A kiállításra, ki tudja mi okból, nem került sor, a fotók máig felkasírozatlanul porosodtak a gyűjteményben. Jelen kis kamarakiállításunkon kései elégtételül ennek a soha meg nem valósult kiállításnak a fotóiból válogattunk. VARGHA László akali tartózkodása során baráti kapcsolatokat épített ki szállásadóival, támogatóival. Ahogy ő számíthatott az akaliak mindenkori segítségére (például a hallgatók elszállásolása, étkeztetése terén), úgy ő is igyekezett eljárni érdekükben. Helytörténeti kutatásaikhoz anyagot, fényképeket küldött, a katolikus templom tornyának helyreállításához az ő közbenjárására sikerült az OMF-től anyagi támogatást kapni.

28 A falu vezetőiben és lakóiban igyekezett tudatosítani Akaii építészeti arculatának értékeit. Az idősebb generáció máig őrzi emlékét. A Csaby-házban lévő oszlopos, csehsüvegboltozatos istállót például annak hatására nem bontották le, hogy annak idején Laci bácsi azt nagyra értékelte. Noha Balaton-felvidéki kutatásainak eredményeit VARGHA László számos publikációjában, előadásában hasznosította,

29 több Akaiiból származó rajzot, fotót is közölt, a tervezett monográfia, amelyben mindazt az óriási információs anyagot feldolgozta, összegezte volna, amit az évtizedek alatt összegyűjtött, sosem készült el.

30 Szerepe lehetett ebben előrehaladott korának, betegségének, a Magyar Népi Építészeti Gyűjtemény átadásával, feldolgozásával járó többlet-terheinek, állandó túlterheltségének. De ugyanennyire a modellértékűnek tartott kutatással, s a feldolgozással szemben támasztott maximális (maximalista?) igényeinek is. Megismétlődő útjai és a feldolgozás során újabb kérdések merültek fel, amelyekre további levéltári, adattári és terepkutatásokkal remélt választ kapni, mint ahogy a változásvizsgálatokat sem érezte sohasem lezártnak. Az a komplex, interdisciplináris megközelítés, amellyel témáját kezelte, a felgyűlt irdatlan anyagmennyiség nehezítette a feldolgozást. Az elvégzendő feladatok lajstromában például számos intézmény adattárának, gyűj-